Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
K Y L I A N
Már nagyba megy a piálás de én még mindig csak arra teraszos beszélgetésre gondoltam. Közben még a pólóm is kivasalta, hát egyáltalán nem lett Lucia Delor illata, pedig jó lett volna. De vissza a jelenbe. Itt ülünk kint a mellkasomnak dönti a fejét. Most tettem le a telefont Luc bátyjával aki mondta, hogy ők már otthon vannak. Szóval lassan mi is elkell induljunk. Nem akarok, annyira jó így, az már csak a bonusz, hogy még a pulcsim is rajta, lehet megfagyok de nagyon aranyos ahogy néha-néha rám pillant.
- Akkor induljunk? -kérdeztem meg félre húzott szájjal.
- Aha, de csak sétálni tudunk. -már ki felé is sétáltunk.
Gondoltam megfogom a kezét, vagy is nem gondoltam hanem csak természetesen jött.
- Okés. -kezdtük kicsit gyorsabbra venni a tempót mivel eléggé hideg volt. - Tényleg köszönöm a pulcsit! -nézett rám majd le kezeinkre.
- Ja, csak természetes. -gondoltam arra, hogy neki bármikor.
Haza felé innentől, már csak a családról beszéltünk leginkább, meg magunkról. Például meg tudtam, hogy tud zongorázni is, és ha bármi baja, problémája van előbb elmegy zongorázni és utána mondja el másoknak. Már ha van ott zongora, Én is elmeséltem szinte mindent neki, hogy hogy kezdtem focizni, mit akarok a legjobban. És szerintem talán nagyon kevés emberek egyike aki azt mondta, hogy menjek akkor a Real-ba és ne másokra hallgassak. Örülök, hogy valaki nem úgy ismert meg előszőr, hogy világ hírű focista vagyok.
Miután haza értünk elmentünk fürdeni, persze külön. Nagyon sokat vacilláltam azon, hogy most jó ötlet e hozzá bemenni és jó éjszakát kívánni, vagy esetleg neki nem lesz jó vagy valami rossz emlék közi hozzá. De végül, megtettem és bementem hozzá. Amikor kinyitottam az ajtót elgondolkoztam azon, hogy mi van, ha alszik ugyanis elég csöndben feküdt. Szóval csak halkan oda suttogtam neki.
- Jó éjt! -álltam meg az ajtóba kilincset fogva.
- Jó éjt! -hallottam egy lágy, álmos hangot.
Majd egyből ki is mentem a szobából. Kicsit lehet hamar, vagy egy mondjuk egy "szia" szót kimondhattam volna. -Vagy menjek vissza? -kérdeztem magamtól. -Nem kylian te most csak ágyba mész. -próbáltam vissza fogni magam.
Szóval bementem a szobába és levágódtam az ágyba. Egyből el is nyomott az álom, egy percet sem kellett várnom.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
