Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
L U C I A
Az elmúlt 2 hétben Kylian továbbra is szívatott, végig. Nem tudom elhinni, hogy lehet valaki ekkora egoista, mert néha ez elég bántó is tud lenni. Mostanság nem elég ez hanem még arra is rájöttem, hogy utolsó félévem lesz az egyetemen. Nyár végén nagyon bele kell húznom a tanulásba.
Amúgy ma megyek Antoval egy kávézóba ugyanis mióta itt vagyok hát nem sokat találkoztunk. Tudja, hogy mi van most köztem és Kylian között és Charlotte és mindenki is. Viszont nem tudom már mit tegyek, szóval hátha most ő is tud valamit mondani. Tényleg szeretem Kyliant, de nem tudnám elviselni, ha mégegyszer összetörnék miatta. Nem is tudnék már úgy megbízni benne mint régen, vagy csak hónapok után.
Most is itt van, csak épp bátyámmal, mert hozzá is jött. Nem találkoztam még vele kb 3 napja, de nem igazán bánom. Nem kaptam annyi megjegyzést. Lehet, tényleg azért csinálja ezt mert szeret, vagy szimplán piszkálni akar? Ezt tőle kéne megkérdezni, de hülye lennék.
Az emeletről lesétáltam, közben bizakodtam, hogy talán nem vesznek észre, és megkímélnek majd az idétlen hozzászólásoktól. Kétlem, hogy lenne ilyen, hogy nem vesznek észre, de a reményhal meg utoljára. Ha nem is vesznek észre kaját elővenni, nem okos dolog. Mondtam bátyámnak, hogy, hogyha lát kekszet enni állítson le, és ez eddig sajnos sikeres.
Persze, hogy észre vesznek, nem tudnának bele merülni a fifaba? Vagy már erről leszoktak, csak amikor kell akkor nem figyelnek?
- Jó napot, Lucia néni. Lassan beleőszülök, a holnap találkozunkba. -kapta a fejét utánam.
Lucia néni? 60 éves vagyok, vagy óvónő? De most tényleg, oké hogy piszkálódik, egy szintig, de ami sok az sok. Atyám.
- Ja. Én is. -bólintottak majd megfogtam a kekszet.
- Olyat nem eszel! -parancsolta a bátyám.
- Miért nem? -kérdezte Kylian.
- Te piszkáltál! -vágtam az említett focista fejéhez a kekszet.
- Az igaz, de nem hiszem. -rázta a fejét majd letette a konzolt.
- Tényleg nem. -mosolyogtam vissza rá, persze szarkasztikus mosollyal.
- Na siess, mert zavarsz. -közölte bátyám, de csak továbbra is kényelmesen kerestem kaját.
- Hagyjad már, csillagomnak mindent szabad, itt a kekszed. -adta vissza majd ezzel fel is mentem.
Mindenféle gondolat nélkül megfogtam magam, és Charli szobájába ledőltem. Amit ő figyelemmel követetett végig, majd kérdő pillantásaira kerestem szavakat, amik nem igazán működtek.
- Itt van! Tudom. -kezdte a beszélgetést.
- Mielőtt lementem is tudtam, de mik ezek a piszkálodások? Lucia néni? -bontottam ki a kekszet.
