Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
L U C I A
Miért van az, hogy te mindenkinek jó tanácsokat adsz, és mindenki más is neked, de te a saját tanácsaid nem fogadod meg? Aztán meg mert pszichológus vagyok nekem mentálisan egészségesnek kell maradnom is. Bár ehhez képes ha az utolsóelőtti komolyabb "beszélgetésünkre" gondolok, még se az jön le.
Minden pszichológusnak van ilyen?
Mindegy is, ha talán nem töröm magam ennyit ezen akkor jobb lesz. Pedig már hány napja van ez a szünetelés dolog, és jobb lett? nem! Változott valami? őszintén, nem, csak már normálisan boldog sem tudok lenni.
Viszont a héten majd megyek egy buliba, hátha ellazítja adj egy kicsit. Legalábbis csak reménykedni tudok,hogy majd eltereli a gondolataim, róla. Már Charl és a bátyám is gondoskodik róla, de nem túl sikeres és még beadni se tudom, hogy az mert észre vennék. Persze már kicsit jobb lett,hogy segíteni akarnak, meg alapból is, mivel pszichológus vagyok/leszek. És ezért kicsit hálát adok az égnek, vagy épp magamnak amiért ezt a szakot választottam. Nem szeretném azt, hogyan sokan másolni s azon menjenek át mit én vagy mások akiknek lehet mondjuk más a problémájuk de rosszabb vagy épp kicsivel jobb,
Nagy meglepetésemre a telefon kijelzőén a Fayza név jelenik meg. Apropó anyával már beszéltem erről a dologról, hát nem dobta magát hanyat. Fayzával kb, 1 hete beszéltem amikor még együtt voltunk. Jaj... Ez kínos lesz, az 100%. Remélem, hogy nem tőlem fogja megtudni ezt először, hanem a fia már beszél vele. A zöld ikont megnyomtam a telefonodon és remegő kezekkel emeltem a fülekhez a telefonom. Ezzel egy időben ültem re az erkély egyik székére.
- Szia! - köszönök bele.
- Sziaa! Most beszéltem Kylian-nal, mondta mi a helyzet. -közli szomorúan.
- Legalább engem állított be rossznak? -tettem fel kíváncsian a kérdést.
- Próbált, de rájöttem, hogy ez azért nem csak ennyi.... -sóhajtott. - Szóval, mi volt, őszintén, azon kívűl, hogy kevesebbet foglalkozott veled.
- Exével beszélt, majd szakítás reggelén nem volt itthon. És ő... -csodás már Fayza elött is leégetem magam a sírással.
- Ne folytasd, tudom mit akarsz. Valahol számítottam rá, mert mindig is felelőtlen volt, de azt, hogy majd egy ilyen lányt. - hallottam a hangján a sajnálatot, ami egyrészről kicsi erőt is adott belém.
- De szerinted miért? -töröltem meg a szemeim , mivel már teljesen megtelt könnyekkel.
- Nem tudom. Kisfiú, felelőtlen. De tudom, hogy megbánta, hallottam a hangján, hogy sírt, ha nem is beszélgetés közbe, de előtte.
