Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
L U C I A
Kylian finom érintéseire ébredek, párat morogtam, majd feladta a keltegetést de még mindig itt állt. Megdörzsöltem a szemeim majd felnéztem rá, ő csak egy mosoly után leült az ágyra.
- Jó reggelt! -suttogom, hisz nem szeretek reggel hangosan beszélni, de Kyky csak elmosolyodott a rekedtes, halk hangomon.
- Jó reggelt. -megint megsimogatta a vállam, ami amúgy jól esik mindig. - Csináltam neked reggelit.
- Tényleg? -húztam össze a szemöldökeim.
- Gyere. -egy mély sóhaj után, felálltam. Ő meg megfogta a kezem, csak a folyosóra, de szeretem. - Régen is amúgy ezt néztem. -kinyújtotta az egyik kezét és rakta az enyém, hogy látszódjon a nem túl kevés különbség -amiről ő csinált is képet-.
- Hèjjj. -nevettem.
Az asztalon meg láttam megint ezt a csoda szép reggelit, az ajkaim el nyíltak egymástól, és Kyliant egyből megöleltem.
- Köszönöm. - suttogtam a fülébe, amitől őt kirázta a hideg.
- Érted bármit. - kiengedtem a szorításomból és leültünk az asztalhoz, nincs rajta sok dolog, de úgy is ebédidő van és Kylian szüleihez is ma megyünk. - Jól érzed magad? mármint, nem fáj semmid?! - fordult felék, miközben bekapott egy falat tükörtojást.
- Igen, most minden jó. -próbáltam megnyugtatni, de még így se érti és csak egyre inkább látom az aggodalmat a szemeiben. - Kylian, jól vagyok.
- Biztos? -egy hosszú sóhaj után bólintottam és folytattam az evést.
Miután befejeztük az evést segítettem Kyliannak elpakolni, és törölni az asztalt aztán még fifáztunk. Csak szokásosan én Barça ő, pedig Real Madriddal volt, most már pakolunk Kylian szüleihez. Nagyon félek, legszívesebben ide tudnék hányni annyira, izgulok, de nem akarok. Kykym minden másodperben mondja, hogy nem lesz semmi baj, meg egyfolytában ölelget. Bár ettől nem lett jobb. Charlotte is írta, hogy minden rendben lesz, ne izguljak, de mégis csak a barátom szüleivel fogok találkozni és tölteni ott 1 éjszakát.
- Ne izgulj már ennyire. -ül le mellém az ágyra Kyli, és teljesen áthúz magához, hogy a mellkasába dönthessem a fejem.
- Oké.
- Eddig anyám is és apum is nagyon bír, szóval semmi baj nem lesz. Ethan meg oda van érted. -a keze a vállamon, és az ujjai azon mozognak.
