Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
K Y L I A N
Lucia készül, csak még nem tudja hová. Nagy álma Barcelona. Volt már ott kicsiként, akkor is nagyon szerette, sokszor mondja, hogy újra elmenne oda. Szóval még interjú előtt gyorsan elintéztem szállást, de gépet nem tudtam már intézni. Nem is szeretném, hogy annyira lebukjak szóval így jobbnak tartom az autót.
A cuccait pedig Charlotte bepakolta, és Bray átadta. Ez még edzés után történt, végig abban a reménykedtem, hogy Luc nem fog kérdezősködni, mert a veszekedés óta az ilyen kis hazugságok is fájnak. Aztán rá kérdezett; azt mondtam, hogy "dolgom volt" és, hogy "majd meglátod"
- Kész vagyok. -jött le Lucia az emeletről.
- Gyönyörű vagy. -dugtam közben zsebre a telefonom majd az ajkaimba haraptam.
- Köszi. -sétált felém, és egy csókot adtam neki.
- Indulhatunk? - álltam még mindig vele szemben.
- Igen. -bólogatott, majd a kijárat felé vettük az irányt.
Lucia az air force-ba megy, ahogy én is. Sokat ezen neki nem kellett gondolkodnia hiszen nincs itt minden cipője. Nekem meg mindegy, úgy is van a böröndömbe még 2 meg egy papucs is. Mondjuk lehet neki is, mondtam hova megyünk Braynek meg Charlotte-nak is. Szóval remélem raktak be.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Már amúgy egy ideje megyünk, Lucia már párszor megkérdezte, hogy hová, azt mondtam neki, hogy titok. Elkezdet találgatni, szóval végül azt mondtam, hogy a Francia tengerparthoz. Utána ebben a hítben ő el is aludt.
Még egy kajáldába is megálltam, pisilni és ennivalóért is, volt olyan zene a rádióban aminek eléggé féltekertem a hangerejét, és még arra sem ébredt fel. Csoda ez a lány. Én soha nem tudtam kocsiban aludni,nem azért mert nem kényelmes, hanem mert, engem zavar ha itt vannak mellettem és alszok, és el is zsibbad mindig a nyakam. Különben nem azzal van a bajom ha mások alszanak a kocsiba csak én nem szeretek.
Még bőven Franciaországban vagyunk de már 23 óra is elmúlt, Luc már nagyon mozgatja a fejét,szóval hamarosan felkel. Őszintén nem bánom, bár ezt nyilván nem fogom neki mondani. De örülök, hogy lesz táraságom, csak remélem, hogy majd hajnali 6-ig vissza tud aludni.
