L U C I A
Basszus, ez Kylian volt. -tettem megjegyszést magamnak, miután vége lett ennek az egésznek. Szuper.
Vissza öltőztem, majd elmentem a fürdőbe reménykedve abba, hogy nem lesz ott senki, és tényleg nem is volt. Kicsit megpróbáltam rendben szedni magam, és csak átmostam magam hideg vízzel.
Elkezdtem szobákat nyitogatni, hisz gondolom azért nyitott be ide is, hogy aludni tudjon, de nem találtam. Bár szerencsére másokra nem nyitotta rá. Ezek után vissza mentem, hátha ott van, de nem találom. Bárpultnál se, sehol.
Ha már itt tartunk, akkor én leülhetek ide. Kértem még ki pár piát, tényleg csak párat, de ez elég volt ahhoz, hogy kb. holt részekre igyam magam. Bár a pultos nem zavarta, de 1-2 ember megkérdezte, hogy jól vagyok-e. Szóval már így elég részegen indultam meg újra Kylian keresésére. Miután fel álltam a pulttól, a lábaim már teljesen megsemmisültek, szóval egy ideig eltudtam vinni magam, persze amikor már megláttam őt, kedvem lett volna visszafordulni, csakhogy igenis elestem. Magassarkús holt részegség nem a legjobb kombó. Viszont ő visszafordult. Konkrétan megint kicsit mint az első találkozásunkon.
- Nem szólt senki, hogy igyál kicsit kevesebbet? - segített felállni.
- Nem kell a segítséged. -vágtam oda elég bunkó, pedig igenis kellett.
Ő nem foglalkozott az előző mondatommal, vitt be egy szobába, miközben néha-néha rám nézett. Nem értem hogy jött ez neki, az előbb konkrétan elmenekült előlem -nem mintha én nem csináltam volna mást, csak nahh-. Kylian az ágyra fektetett és ő leült az ágyszélére., és levette cipőm, én közben én levettem a ruhám és oda dobtam Kyli-nek.
- Eddig is ennyi pia volt benned, vagy ezt most toltad magadba az elmúlt 15-20 percben? - fordult hátra hozzám amikor is meglátta, hogy a ruhám is levettem, feltűnően végig mért.
- Nem jössz ide? -emeltem meg a takarót ami alá az előző 2-3 mp-be feküdtem be.
- Lucia, kibaszott részeg vagy. -hajtotta össze közben a ruháim.
- Lehet. -ültem fel, majd a testem az ő hátának simítottam és apró csókot adtam a szája szélére, amire ő elhúzta a fejét.
- Lucia, feküdj le! -szólt rám megint.
- De most este lehetne megint olyan minden mint régen. -mi van velem? atya világ.
- Te döntöttél így. -állt fel, majd átment a túl oldalra és ott feküdt le.
- Mert megcsaltál. -feküdtem vissz, mellé.
- Tudom, sajnálom. - szorított a félmeztelen testéhez, mert időközben levette a pólóját és a cipőjét is.
- Én is. -motyogam oda neki, de már csak hangos szuszogásokat kaptam válasznak.
ESTÁS LEYENDO
𝑪𝒔𝒊𝒍𝒍𝒂𝒈𝒐𝒌 𝒌𝒐̈𝒛𝒐̈𝒕𝒕
De TodoEgyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...