Egyszer megtörtént életem csodája. Csak egyszer kellett volna normálisnak tűnnöm, de pont most nem ment, elrontva mindent mégis életem csodáját éltem át amikor csillagokkal csillagokat néztem, és végül mellettem fekszik a világ legnagyobb csillagja...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
L U C I A
Pár évvel később járunk már, azóta meg született Maëlys is. A legkisebbik leányzó nagyon sokat sír éjszakánként, mindegy legalább Mancinál és Maxnél csönd volt. Viszont Maëlys-vel mindent könnyebbnek érzek, a szülésen és az éjszakákon kívül. Lehet csak mert ő nem egy iker tagja, plusz már kicsit bele is jöttem ebbe. Egyébként Manci most kicsit betegeskedik, ahogy az apja is, ennek ellenére Maxike oviba van, vagyis már nem sokáig.
- Ma mère, éhes vagyok! -szólt ki a nappaliból a kislányom.
- Mit akarsz enni? -kérdeztem.
- Vajas-lekváros kenyér. -válaszolt, mire bólintottam.
Egyébként, igen. Mindkét nyelven beszélünk a kis lurkókhoz. Én magyarul, Kylian franciául. Megvajaztam a kenyérkéket, és egy pohár melegteával tettem le az asztalra, közben ahogy hallom a fiúk is megérkeztek.
- Gyere, kész van. -szóltam neki.
Ügyesen kikapcsolta a Tv-t és le is ült az asztalhoz. A fiúk is beértek a házba így többpohár teát is öntöttem.
- Sziasztok! -köszöntem nekik, csak hogy tudják hol vagyunk.
- Sziasztok. Szia anya! Nézd mit rajzoltunk az oviba! -tartotta felém a lapot Maxike.
- Nagyon szép lett. -dicsértem meg, bár fogalmam nincs mi lehet ez.
- Szia kicsim. -köszönt Kylian is, csak egy csókkal társítva.
- Fúúj. -kezdte el teli szájjal a kislány.
- Szia pöttöm! Te nagyon hasonlítasz anyukádra, ő is mindig teli szájjal beszélt. -ölelte meg Kyli a Manont.
- Axi! Egyél ilyet mert ez nagyon finom. -mutatta a kenyerét a lányom.
- Kaphatok? -kérdezte a kisfiam.
- Uuu, egy olyat én is szeretnék. -jelentkezett Kylian.
- Neked nem azt mondta a főnököd tegnap előtt, hogy ne egyél ilyen kenyeret. -lóbálta a lábát, a már teát iszogató lány.
- De igen, szóval apa ilyet nem kap. -válaszoltam neki. - Viszont teát annál inkább. -adtam a kezébe.
- Köszönöm. -ült le Kylian is az asztalhoz, a tea és pár gyógyszer társaságában.
- Finom. -csámcsogta el a fiam.
- Amúgy, légyszi nyeljétek már le az ételt mielőtt elkezdtek beszélni. -szolt ránk a focista.
- Bocsánat. -szólalt fel először a kislányom.
- Semmi baj, csak nem illik, persze itthon szabad, de máshol nem. -puszilta meg Manonka fejét az apukája.
