Másnap újra be kellett mennem az Irodába, ugyanis Dazai-san rosszul lett. Mármint lelkileg. Nem tudtam, mi közöm van ehhez, mindenesetre nem akartam senkit cserbenhagyni.
Reggel elköszöntem Ryuutól, majd fájó alvázzal indiltam a munkahelyemre. Szerencsére nem láttam azt a lakót, aki tegnap megjegyzést tett ránk, tehát jól indult a reggel.
Akutagawa ruháiban szeltem az utcákat, hogy minél előbb megtegyem a célomig tartó távolságot. Félúton a képességemet is bekapcsoltam, hogy gyorsabban haladjak.
Egy negyed óra múlva már be is nyitottam a kis kávézóba, ahol a fejem feletti csengő megszólalva jelezte, hogy megérkeztem.
Gyorsan köszöntem az ott dolgozóknak, majd a képességemet kikapcsolva kezdtem szedni a fokokat, fel a lépcsőn. Nagy levegőt vettem az ajtó előtt, majd beléptem.
Ahogy ez megtörtént, megfagyott bent a levegő. Mindenki felém kapta egy pillanatra a tekintetét, de a következő minutumban Dazai-san akaszkodott rám.
- Atsushi-kuuun! Összejöttél Akutagawával?
Nem értettem a kérdést, a szavaim a torkomra fagytak, ugyanis nem számítottam rá, hogy így kell majd bevallanom a tényeket. Nem volt viszont szükség ilyesmire, ugyanis a kötszeres már folytatta is.
- Én is össze akarok jönni valakiveeel... - nyavajogta, levágva magát egy székre, amiben meg is forgott.
- Mi történt? - fordultam egy normálisanb állapotban lévő ember felé, aki ebben az esetben Kunikida volt
- Reggel bejött, mondtuk neki, hogy a másik kölyökkel vagy, erre elkezdte ezt... Nem tudom, hogyan került ebbe az állapotba, de valahogy folyton azt ismételi, hogy öngyilkos akar lenni, és mindig valakiről beszél, akinek nem mondja meg a nevét. Csak annyit tudunk, hogy ő, ennyit mond, hogy ő. - magyarázta tanácstalanul.
Egy pillanatig némán magam elé meredve emésztettem a hallottakat, majd akaratlanul is visszagondoltam a hetekkel ezelőtti beszélgetésünkre, amikor még csak pár napja voltam az Iroda tagja.
- Beszélhetek vele négyszemközt? - kérdeztem.
- Persze, ha el tudsz érni nála valamit... - csípte két ujja közé az orrnyergét Kunikida.
Szépen odamentem Dazaihoz, majd a kezét megfogva felrántottam a székből. Próbáltam nem olyan durván, de ellenkezett, amit nem fogadhattam el. Akár akarja, akár nem, most lelkizni fogunk.
Az egyik üresen álló irodába vezettem be a folyosón keresztül. Miután biztonságosan becsuktam magunk mögött az ajtót, a barna hajút leültettem egy asztalhoz egy székre.
Megbizomyosodtam róla, hogy nem fog ellenkezni, mélyen a szemébe néztem. Egy ideig vártam, hátha megszólal magától, de ez nem történt meg, így nekem kellett kezdeményezni.
- Mi a baj, Dazai-san? - kérdeztem magam előtt összefonva a karjaim.
- Nekem semmi bajom ni-
- Dehogynem! - csattantam fel. - Bocsánat.
- S-semmi baj... - szeppent meg egy kissé.
- Őszintén... Bajod van azzal, hogy Akutagawával járok? - piszkáltam az említett fiú pólójának alját, ami most rajtam foglalt helyet.
- Nem... Bajom nincs vele, csak féltékeny vagyok... - vallotta be, száját lebiggyesztette, mint egy kisgyerek.
- Mi? - hökkentem meg.
- Vagyis nem féltékeny, inkább irígy.
- Fejtsd ki, kérlek. - döntöttem oldalra a fejem értetlenül.
YOU ARE READING
Nightmare [ShinSoukoku] ✓
Random• Befejezett!! • Bungou Stray Dogs fanfiction • Atsushi×Akutagawa páros Nakajima Atsushi rémálmokkal küzd. Álmaiban egy másik ember szemszögével látja a világot - és saját magát is. Az útja keresztezi egy másik fiú sorsát. Megszökik az árvaházból...