Nightmare [ShinSoukoku] ✓

25 (¹⁸+)

- Atsushi? - nézett rám. - Kész vagy? - csak bólintani tudtam a sokktól. - Jó. Aggódtam, mert sokáig voltál bent.

Felállt az ágyról. Csak egy alsógatya volt rajta, semmi más. Fekete tincsei félszárazan keretezték felém forduló arcát. Nem tudtam megállni, hogy végigmérjem.

A felsőtestét néhány karcolás vagy heg díszítette, de egészen izmos volt. Lapos hasát szálkásnak jellemezném, de épp így volt tökéletes. Egy rossz szót nem tudtam volna szólni róla.

A lábai izmosak voltak, és felém sétálva néha megfeszültek. Élesen szívtam be a levegőt, majd szorosabbra húztam magamon a köntöst.

- Fázol? - fogott rá a vállaimra, mire megrezdültem.

A kislámpa gyér fényében lehúzott az ágyra. Lefektetett, majd mellémdőlt, átölelt. Most egymással szemben voltunk, és úgy látszott, mondani akar valamit.

- Figyelj, Atsushi... - kezdte, bennem meg majdnem megállt az ütő. - Ma valamire választ kell adj, amit nem értek.

- I-igen?

- A konyhában... Ebéd előtt... Miért hívtál... Szóval miért hívtál életemnek? - pillantott rám szürke szemeivel.

- É-én... Sz-szóval... - hebegtem nem tudva, mit mondjak.

Megölelt. Közelebb jött, és átölelt. Karjait szorosan körémfonta, lábaival az enyémeket kulcsolta össze, majd egész testével hozzámsimult. És ekkor megéreztem.

- Aku, t-te...

- Hát szóval... Nem tudtam... Elintézni magam. - suttogta a fülembe.

A szemem sarkából láttam, hogy elpirult egy kicsit. Viszont hogy én mennyire voltam vörös, arra szavak sincsenek. Olyat tettem, amit talán nem lett volna szabad, de abban a pillanatban jól esett.

A kezemet kettőnk között vezettem le, majd a boxerére simítottam. Bátortalan ujjaim először csak kisebbeket simogattak Aku dudorján, majd egy pár sóhajtás után megmarkoltam.

- Ah... - nyögött fel. - Atsushih, mi a fenéth csinálszh? - fogott rá a csuklómra.

- Nyugi. Most az egyszer... Ezen az egyetlen estén... Hadd segítsek rajtad. Nem tudom, eddig miért történt köztünk minden, de ha csak ez az egy mód van rá, hogy bizonyítsak...

Sóhajtottam. Láttam a szemeiben azt a mérhetetlen sokkot, ami most az egész testét lebénította, ezzel szabad utat adva a kezeimnek, és a mondandómnak.

- Használj engem, Aku. Vedd el a szüzességem, ahogy a hajón is tervezted.

Közelebb hajoltam hozzá, majd összetapasztottam ajkainkat. Nem viszonozta. Vagy annyira le volt fagyva, hogy nem tudta, vagy nem akarta. Reméltem, hogy az első.

Azután bátortalanul mozgatni kezdtem az ajkaim mozdulatlan száját. A csók viszonzatlan maradt ugyan, és egy kicsit belül fájt is, de ennek ellenére ugyanazt éreztem.

A mellkasomban forróság áradt szét, a szám bizsergett, a bőröm égett. Melegem volt, közben rázott a hideg, a pulzusom a normális határát verdeste.

A szívem őrült tempót diktálva dobogott a bordáim zárkájában, mikor hirtelen megmozdítottam a kezem. Ez elég volt ahhoz, hogy Akuból kicsaljak egy nyögést, továbbá, hogy kiszakítsam a sokkos állapotából.

Egy mozdulattal tepert maga alá, majd megcsókolt. Mélyen, szenvedélyesen, nyálasan, forrón. Elszédített ezzel a kavalkáddal, hogy azt sem tudtam, hol vagyok.

A kezem még mindig az alsóján volt. Mintha belenyomta volna magát a tenyerembe. Először azt hittem, csak beképzelem, viszont mikor el akartam tőle távolodni tőle, visszanyomta a kezemet a sajátjával.