Nightmare [ShinSoukoku] ✓

8

Két nap telt el. Kiderült, hogy akit robbantónak neveztek, az is az Iroda tagja. Tanizakinak hívják, rendes és félénk srác, de a húga, Naomi nagyon rányomul. Testvérek ők egyáltalan, vagy egy szerelmes pár?

Tessék, már megint Akutagawa jutott eszembe erről! Hihetetlen!

Mindegy is. Állítólag ma lesz az első feladat, amire elküldenek. Egy szőke nő jött be hozzánk, hogy segítséget kérjen az éjszakai rablásokkal kapcsolatban.

Dazai engem, Tanizakit és Naomit bízott meg, hogy elmenjünk a helyszínre körülnézni. Már éppen indultunk volna, amikor a barna hajú férfi utánunk szólt.

- Atsushi. Te még nem ismered, és valószínüleg senki más sem. Napokkal ezelőtt a legnagyobb ellenségünknek, a Dokkmaffiának új, nagyon veszélyes tagja lett. Ha látjátok, fussatok. Itt egy kép róla. - én sejtettem, hogy ő lesz az. Még is, amikor Dazai az orrom alá nyomta a képet, meghökkentem.

Akutagawa állt a papíron. Kétoldalt meghagyott hosszú tincse kiemelte az arcát, és szürkés szemeit. Elképesztően nézett ki.

- Hogy hívják? - kérdezte Tanizaki.

- Akutagawa Ryuunosuke. - mondtuk Dazai-jal tökéletesen egyszerre. - Ismered? - nézett rám a kötszeres.

- I-igen... azt hiszem. - feleltem halkan.

- Most menjetek. És ha netalán tán összetalálkoznátok vele, csak fussatok. Meneküljetek. De komolyan. Nagyon veszélyes. - szólt végszóként, majd elfeküdt a kanapén, és feltette a fejhallgatóját.

Mi pedig elindultunk. Kíváncsian nézelődtem erre-arra, majdnem minden új volt nekem. Közben Naomi folyton a bátyja nyakán lógott. A szőke hajú nő végül egy hosszú sikátorba vezetett minket. Ezután balra fordultunk.

- De hát... ez egy zsákutca. Aki ide bejön, az csak arra juthat ki. - mutatott Tanizaki a nő felé, aki a szűk utca kijáratához vezető útjánál állt.

- Pontosan. Elnézéseteket kérem, de... - kötötte fel a haját, felvett egy szemüveget, és a táskájából két gépfegyvert szegezett ránk. - ...ez a munkám.

Azzal lövöldözni kezdett minden felé. Mikor az első tár kifogyott, és volt két másodpercünk, láttam, ahogy Naomi Tanizaki felett hajol, és a teste szét van lyuggatva.

- Bátyus... jól vagy? - kerdezte halkan, majd eszméletlenül a batyja ölébe hanyatlott.

Tanizaki arca megváltozott. Gyilkos düh kezdett lángolni a szemeiben, és egyszeriben az egész teret beterítette a hó.

- Hogy merted bántani Naomit?! - üvöltötte. A nő felé kezdett lőni, de nem találta el, mivel a teste hópelyhekké robbant szét.

- Illúziós tér...? - döbbent rá egyszeriben.

Tanizaki egy hirtelen mozdulattal mögé került, és folytogatni kezdte. Kezeiből kihullott a két fegyver. Ezután csak annyit látam, hogy Tanizaki erőtlenül rogyik a földre, és a hóesés megszűnik. Egy fekete ruhás alak lépett elő, képessége visszakúszott a hátába.

- Higuchi! Azt a feladatot kaptuk, hogy a tigrisembert élve fogjuk el! Erre te mit csinálsz? Mindenfelé elkezdesz lövöldözni! - korholta mély hangon.

- Sajnálom, Senpai! - ebben a minutumban Akutagawa tenyere csattant az arcán, mire a feje félre fordult.

- És most, tigrisember, elviszünk a bázisunkra. - jelentette ki.

Azonban amint rámnézett, megdermedt. Sokáig nézett a szemembe, de nem mozdult. Csendben szemeztünk. Belebámultam szürke színű íriszeibe, mik egyszeriben ezernyi érzelmet tártak fel előttem.