Nightmare [ShinSoukoku] ✓

Epilógus(¹⁸+)

Két év telt el, mióta Akuvak összejöttem. Ezalatt a két év alatt csak egy említésre méltó dokog történt, az pedig a Fyodorral való két összecsapásun, ami alatt még a Céh segítségét is megkaptuk.

Egy éve Dazai-san megkérte Chuuya-san kezét, aki azt mondta, előbb meg kell ismerniük egymást újra, tiszta lappal kell kezdeniük. Persze a kötszeres mostanáig úgy teper, mint mikor azt kutatta, hogyan lehetne öngyilkos.

Összeköltöztünk, és eladtuk a saját lakásomat. Akuval az ő lakhelyén ketten is simán elfértünk, nem kellett nélkülöznünk semmit.

Mondhatni minden összejött az életemben. Hát igen, soha nem gondoltam, hogy meleg lennék, és más fiúk nem érdekelnek, de tény, hogy lányok sem.

Csak Akutagawához vonzódom. Nagyon meglepett, mikor egy fiúba lettem szerekmes, ráadásul ilyen mértékben. Még most is elpirulok minden kis tettétől.

Még mindig az Irodánál dolgozom, és szerencsére mindenkivel jó kapcsolatot ápolok. Ami a jó kapcsolatokat illeti... Nos, Higuchi még mindug zaklatja a páromat, de Gin mindig lepattintja, vagy csak simán elrángatja onnan.

Egyik nap láttam őket ketten sétálni az utcán. Lehet, hogy csak bevetésen voltak, de nyugodt volt a légkör, szóval nem skartam megzavarni semmit. Főleg mi van, ha végre barátok lettek, vagy valami más...?

Mindegy, nem az én dolgom. Ami viszont igen, hogy ma van a két éves évfordulónk Ryuu-val. Két éve mondtuk ki, hogy szeretjük egymást... El sem hiszem, hogy ennyi ideje mellettem van.

Tudtam, hogy szereti az epret, így vettem neki mochit, és sütöttem tortát. Persze nem maradhatott el a pàros karkötő sem, amit már kinéztem pár hónapja.

Igaz, már húsz éves vagyok, de még így is úgy tudok örükni dolgoknak, mint egy kisgyerek. Nagyon várom, hogy Aku hazaérjen...

Mintha csak az égiek küldték volna, a párom lépett be az ajtón. Gondosan bezárta maga után, majd a cipősmjéből kibújva levette a kabátját.

Még egy pár hónapja megbeszéltük, hogy itthon ne hordja azt a koszos plusz réteget. Úgysem fogják ellopni Rashomont, és én akár az éketem árán is megvédeném Akut.

- Szia, drágám. - puszilt a számra lágyan, miközben fél kézzel átkarolta a derekam.

- Üdv itthon, életem. - bújtam bele az érintésébe.

- Hoztam neked valamit! - húzott elő a háta mögül egy hatalmas rózsacsokrot.

- Istenem... Nem kellett volna! - kaptam a szám elé a kezem, majd könnyes szemmel öleltem át újra.

- Dehogynem. Boldog második évfordulót, életem. - egy apró csókot nyomott a homlokomra.

- Neked is, Ryuu. Csináltam tortát, mag vettem mochit. - tettem vízbe a virágokat, miután jól megszagolgattam őket.

- Alíg várom, hogy egyek belőle... Biztos nagyon finom lett, ha te csináltad. - terített meg két főre.

Felvágtam a sütit, majd az édességet is kiraktam egy tányérra. Evés közben egyszercsak megszólalt, hangjában titokzatosság bújkált.

- Szeretnélek elvinni ma este valahová. Csak kimegyünk sétálni, ne aggódj. - tette a kezét az én ujjaimra, gyengéden megszorítva azokat.

Na igen, nincsenek jó emlékeim az éttermekkel kapcsolatban. Mindegyikben úgy néztek ránk, mintha űrlények lennénk. Teljesen elítélték a kapcsolatunkat, ez pedig nagyon bántott, így nem akartam emberes közegbe menni.

- Jó, menjünk. - mosolyogtam rá boldogan.

Mindegy, hogy miben, de ha Akuvak vagyok, akkor az az idő nagyon kellemes. Ha nem vele megyek, akkor általában úgy érzem, valami hiányzik. Kezdek függni tőle?