A reggel túl hamar érkezett el. Nem tudtam tovább élvezni Akutagawa melegségét, sem azt a szeretetet, amiben az éjjel részem volt. Talán nem is volt igazi.
Lassan kikeltem a már üres ágyból, és felkaptam a köntösömet. Átsétáltam a nappaliba, ahol egy alsóban flangáló Akut láttam meg.
Amint észrevett, és rámnézett, végigmérte a testem minden pontját. Piros arccal húztam össze a mellkasomon az anyagot, hogy többet takarjon. Beharapta az ajkát.
- Kész a reggeli, gyere, ülj le. - invitált az asztalhoz.
Én csak totyogni tudtam, ugyanis a nagyobb lépéseknél kínzó fájdalom jeleit észleltem a csípőm aljában na meg a fenekemben.
- Nagyon fáj? - jött közelebb hozzám, hogy segítsen leülni.
- K-kibírom... - dadoggam, ahogy megpróbáltam helyetfoglalni.
Miután ez sikerült, nekikezdtünk az evésnek. Mint mindig, az ízek most is szinte felrobbantak a szájamban. Hogy tud valaki ennyire jól főzni?
Muszáj voltam megkóstolni a teámat is. Kortyoltam belőle, éppen jó volt a hőmérséklete. A bögrémből felnéztem Akura, és láttam, hogy nem eszik. A kezét tördelve meredt rám.
- A tegnap estéről szerettem volna beszélni veled... - mondta, mire félrenyeltem a teát.
Köhögtem párat, megpróbáltam életben maradni. Aku is felállt a székből, de leintettem, meg tudom csinálni magamnak is. Miután elmúlt az inger, jobbnak láttam tisztes távolságba helyezni a bögrét.
- Sz-szóval... Mi lefeküdtünk tegnap este. - nézett a szemembe.
- Igen... - hajtottam le a fejem.
- Atsushi... Több dolgot is szeretnék kérdezni.
- Kérdezz... - méztem rá. Éreztem, hogy nem sok kell a könnyeimnek.
- Amikor a konyhában tegnap életemnek hívtál... Az jó érzés volt. Itt a mellkasomban. Szerinted miért? - az említett területre vezette a kezét, miközben mélyen a szemembe nézett.
- N-ne-nem tudom... - hirtelen ért az őszintesége.
- Szóval nem tudod, értem. A másodikra viszont tudnod kell a választ. Jó? - kérdezte megerősítést várva
- P-persze...
- Miért akartad, hogy téged "használjalak"? - rajzolt macskakörmöt a levegőbe. - Soha nem tudnálak használni. Téged soha.
- Én csak láttam, h-hogy milyen nehéz meked, így aztán... Nem is tudom, csak segíteni akartam.
- De azért nyilván volt más oka is, nem? Amikor azt mondtad, egy éjszakán át szeresselek, azt hogy értetted?
- Hát pont úgy, ahogy hangzik. Azt akartam, hogy szeress.
- És Dazai-sant is megkérted volna erre, ha ő van itt?
- Dehogyis! - kiáltottam fel. - Mi ez a Dazai-mánia? Ennyire féltékeny vagy?
- Igen. - mondta félrenézve.
- Akkor most hadd kérdezzek én.
- Csak rajta. - vonta meg a vállát, de láttam rajta, hogy kíváncsi
- Amikor mondtam tegnap, hogy legalább éjjelre hadd érezzem, hogy szeretnek, de azt mondtad... - akadtam meg zavaromban. - Sz-szóval azt mo-mondtad, az nem lesz nehéz. Na azt hogy értetted?
- Úgy hiszem, mindkettőnknek van még legalább egy dolog, amit el akar mondani a másiknak.
- Pontosan... - nem hittem, hogy ennyire látszanak rajtam a ki nem mondott szavak.
أنت تقرأ
Nightmare [ShinSoukoku] ✓
عشوائي• Befejezett!! • Bungou Stray Dogs fanfiction • Atsushi×Akutagawa páros Nakajima Atsushi rémálmokkal küzd. Álmaiban egy másik ember szemszögével látja a világot - és saját magát is. Az útja keresztezi egy másik fiú sorsát. Megszökik az árvaházból...