Nightmare [ShinSoukoku] ✓

31(¹⁸+)

Miután pihegve elváltunk egymástól, arcomat a vállába fúrtem, ujjaim a hajába vezettem. A kezemet fel-le járattam a fején, és egy idő után éreztem, hogy mindketten ellazulunk.

Azután újra a szemébe néztem, és a vállára hajtva a fejem apró puszikkal kezdtem behinteni a nyakát, állának vonalát. El akartam árasztani a túlcsorduló szeretetemmel.

Az arcára nyomtam pillangó csókokat, végighaladtam minden egyes négyzetcentiméteren. Szemhéjaira nyomtam ajkaim gyengéden, majd a homlokára, azután haladtam lefelé az orrán.

Végre elértem az ajkait. Párnáira nyomtam a szájam, és nem mozdultam, csak ott tartottam. Épphogy összeértek, de már ez is pillangókat csalt a hasamba. Közelebb húzódtam hozzá.

Lassan mozgatni kezdtem az ajkaim, mire ő is beszállt a felvett, közepes tempóba. Lassúak voltunk, nem siettünk, ráértünk. Csak szerelmesen becézgettem ajkait.

Akartam, hogy tudja, mindenem az övé. A lelkem, a szívem már rég, a testem is egy ideje. Rábíztam az életemet, bem foglalkozva azzal, hogy akarja-e, vagy sem. Tudom, önzőség, de visszafordíthatatlan.

Szerelmes vagyok belé. Szerelmes vagyok Ryuuba, és ezt semmi nem változtathatja meg. Most mindenem ég ettől az érzéstől.

Kezei a hátamat és a derekamat simogatták, néha jólesően sóhajtott bele a csókba. A mellkasom és a csípőm teljesen nekinyomtam, hogy mégjobban érezhessem őt.

- Ryuuh... - leheltem két szenvedélyes csók közt.

Lejjeb nyomta az ágyékomat, szorosan fogott az ölében. Szenvedélyesebben kezdte falni ajkaimat, én pedig szinte elvesztem a gyors tempó közben.

Imádtam, mikor gyengéden ért hozzám. Átkarolt erős karjaival, összenyomta a felsőtestünket, keze a hátamról a tarkómra vándorolt.

Ujjai közé csípte pár hajszálam, mire mélyből törően felsóhajtottam. Én is beletúrtam tincseibe, ő pedig felmordult. Ez a hang újabb sóhajt váltott ki belőlem, kirázott a hideg.

Kellemesen megremegtem, mikor kezét az arcomra és a nyakamra simította, majd lassabb, érzelmesebb tempót vett fel. Ha ez lehetséges, mégjobban belesimultam az érintésébe.

Ekkor halk léptek zaja hallatszott, majd nyílt az ajtó. Nem volt annyi lélekenergiám, se kedvem ahhoz, hogy kikászálódjak a párom öléből, így vörös fejjel néztem a jövevényre.

- Atsush- - kezdte, de latva a helyzetet azonnal elhalkult. - Jahj, menjetek szobára! Csak annyit akartam, hogy mostmár hazamehetsz, nincs több dolgod.

- K-köszönöm, Kunikida-san. - hajtottam fejet a szemüvegesnek. - Dazai-sannal minden rendben?

- Hasonló pozícióban sikerült rajtakapnom őket a maffiózóval, szóval őket is elküldtem... - sóhajtott fáradtan.

- Ah, értem, akkor minden rendben vele. - sóhajtottam fel a sikerre. Talán most minden rendbejön Dazainak is.

Akutagawa nem hagyott gondolkodási időt, mert egy utolsó csók után felkapott az ölébe, és visszasétáltunk az Irodába. Felnyalábolta a táskám, majd köszönésképp odamorgott valamit a munkatársaimnak, és velem a kezében elhagyta az épületet.

Éreztem, hogy egy cseppet sem nyugodt, így meg sem mertem kérdezni,nhogy hova megyünk. A valasz azonban hamar egyértelművé vált, ahogy a lakása felé vettük az irányt.

Rashomon segítségével alig tíz perc alatt értünk a célhoz. Gyorsan beszaladt az épületbe, én pedig szorosan átkaroltam a nyakát, nehogy leessek.