Amarillisz

- 2 - Igazgató úr és Főnökasszony

Polli belépett a kerítésen belülre, amit a nemrég kapott kulcscsomó kapukulcsával tudott megvalósítani. Nem volt nagy udvara a háznak, amit igazából nem is bánt. Mindig városi lány volt, még csak kertes házuk sem volt sosem, így ez önmagában is egy merőben új dolog neki. Amint visszafordult, hogy becsukja a kaput, a járdán egy termetes tyúkot pillantott meg. Hófehér tollai patyolat tiszták voltak, feje búbján apró piros taréj hajolt egyik oldalára és farkasszemet nézve a lánnyal, óvatos léptekkel tervezett belépni a kapun belülre. Polli előre meredt szemekkel nézett rá, hiszen ötlete sem volt, mit akarhat ez a tyúk itt. Mivel nem volt gyakorlata a csirkékkel, hirtelen ötletként egy apró előrelépéssel sikerült egyelőre megállítania a tollas betolakodót.

- Te meg kinek a csirkéje vagy?

Polli pár hangos lépéssel előrébb ment, aminek hatására a tyúk fejét vesztve menekült át a másik oldalra. Gyorsan becsukta a fehér kaput, és fellélegzett, hogy most megúszta a kakasviadalt.

- Elragadó...

Okosórája vad rezgésbe kezdett, és nagy fehér betűkkel írta ki az épp hívó fél nevét. Azonnal kikapta telefonját a táskájából, és fogadta a hívást.

- Szia! - szólt a telefonba barátnőjének.

- Szia Polli! Na, mi újság? Odaértél már? - kérdezte legkedvesebb barátnője.

- Igen. Lina, ezt én nem gondoltam át! - fakadt ki hirtelen a telefonba Polli, de csakhamar erőt vett magán, és sóhajtott egy nagyot orrnyergét masszírozva.

- Na miért?

- Mert ide alig jár be a busz, mondhatni úgy stoppoltam össze egy fuvart, különben hőgutát kaptam volna, ráadásul egy olyan egy sznob valakit sikerült találnom (vagyis inkább ő engem), hogy a pofám leszakadt tőle! Úgy néznek rám, mintha valami fekete bárány lennék, és most ijesztettek meg, hogy nagyon nehéz lesz a munkám, mert a munkatársaim szépen szólva is elüldöztek eddig két élelmezésvezetőt, és az az érzésem, hogy engem sem fognak kímélni! Ráadásul épp most zavartam el egy csirkét szembe, aki itt sétálgatott a járdán, és beakart jönni a kapun! Csak úgy sétált az utcán! Egy csirke!!

- Ó, szóval azért ment át az úton, mert elzavartad? - nevetett Lina a telefonba.

- Igazán humoros, köszi!

- Polli, falun vagy, a csirkék meg elég szabadlelkűek!

- Inkább leraklak...

- Jó, abbahagyom! - nevetett ismét a lány, de hangja végre megkomolyodott. - Nyugi, majd megszokod! Gondolom a falusiaknak te egy egészen furcsa személy vagy, ezért természetes, hogy megnéznek egy ideig. De később hozzászoknak majd, ne aggódj!

- Azt mondod?

- Persze, ne emészd magad ezen! Amúgy miért nem autóval mentél?

- Mert most műszakiztatják, és gondoltam eljövök busszal. De mivel ma jöttem, ezért nem ment be a busz a faluba, csak kitett 5 kilométerre az elágazónál! Felvett egy pasi, meg a kislánya, és behoztak a faluba. A kislány nagyon aranyos volt, de ez a férfi... Mintha egy vénemberrel beszéltem volna fiatal kiadásban!

- És hogy néz ki?

- Mint egy begyöpösödött fazon.

- Polli, személyleírást kérek, nem jellemzést a viselkedéséről!

- Minek az neked? Szőkés haja volt, meg zöld szemei. Magas... Azt mondanám harminc múlt. Arányaiban nem nézett ki rosszul, de tiszta karikásak voltak a szemei, és lerítt róla, hogy holt fáradt.