Amarillisz

- 14 - A Marosi

- Oké, következő kérdés! - lépett a szék mögé Polli.

Nagy köröket tett a konyhaasztala körül a kérdésekre és feladatokra koncentrálva. Kezében egy ceruzát tartott a könyvön kívül. Néhol megigazította fehér trikója pántját, és próbált a legérthetőbben magyarázni.

- Mi biztosítja, hogy a lenyelt folyadék ne jusson a légcsőbe? - kérdezte Polli, Zsuzsika elkalandozott arcára lesve.

- Ő... - agyalt Zsuzsika hangosan. - A garat!

- Nem.

- Akkor meg mi?

- Ezt kérdezem én is. - leült Zsuzsika mellé, és a vállára tette a kezét. - Nézd! - Polli gyorsan felvázolt egy embert oldalnézetben. Zsuzsika csak tátotta a száját, amikor látta, hogy fejből milyen pontos ábrát tudott rajzolni. - Itt van a garat. Itt találkozik a táplálék és a levegő. Amikor nyelsz, akkor a táplálék a nyelőcsőbe kerül. Mi van ott, ami megakadályozza, hogy ne a légcsőbe kerüljön? - Zsuzsika szeme felnyílt.

- Jaj, emlékszem! Itt van az a kis biszbasz ami lecsukódik! - Polli elmosolyodott.

- Igen, mi annak a "biszbasznak" a neve? - Zsuzsika ismét töprengett, látszott rajta, hogy tényleg keresi a választ. - Mi van mellette? Másik G betűs szó.

- Gége?

- Igen, itt van a gége. - bekarikázta a gége helyét a rajzon. - Annak a tetején? Gondold végig, itt van a gége, annak a tetején van egy kis "biszbasz" ami lecsukódik, ha eszünk. Mi lehet a neve?

- Gége... Gégefedő! - Polli fellélegzett.

- Igen! A gégefedő az! - Zsuzsika bár kitalálta a választ, mégis csalódottnak tűnt. - Tartsunk egy kis szünetet?

- Szupi lenne! - bólintott Zsuzsika.

Polli csinált egy kis kávét, és megkínálta vele a lányt. Zsuzsika kelletlenül kavargatta a csészében a kávét, majd jó pár kanál cukor után belekortyolt.

- Nagyon fájt, mikor átszúrták az orrod? - kérdezte Zsuzsika.

- Nekem eléggé fájt. Amikor szúrattam, be is rezeltem, ezért a kísérőm is lövetett magának egy szemöldök-piercinget. - mondta nevetve. - De nem fájhatott jobban, mint a füledben.

- Á, értem. Én is gondolkozok egy ilyenen. - bólintgatott Zsuzsika.

- Próbáld ki, ha nem tetszik, egyszerűen kiveszed! - biztatta a lányt. - Meg sem kérdeztem, hogy hova akarsz menni. - folytatta a beszélgetést Polli. - Milyen szakot néztél ki magadnak?

Zsuzsika húzta a száját, és nagyon tanakodott.

- Ha elmondom, nem fogsz kinevetni, ugye nem?

- Dehogy is! Miért nevetnélek ki? - Zsuzsika bólintott, és egy nagy levegő után elszántan elárulta.

- Há' mert ilyen suta vagyok! Védőnő akarok lenni. De nem tudom, menne-e nekem, nézzé' meg! Alig tudok valamit! A gimis tanárunk csak a haladókkal foglalkozik, engemet meg kinevetett és nyilvánosan megalázott, amikor elmondtam, hogy az egészségügyibe akarok menni. Majd még egyszer, amikor megkérdeztem, nem vállalna-e el külön.

- Ez a legutálatosabb dolog, amit egy tanár tehet!

- Igen... De nagyon akarom, be akarok jutni, és itt akarok dolgozni! Flóra is segítene benne!

- Flóra? - kérdezte Polli.

- Ő most a védőnő, simán elintézné! - Polli elismerően bólintott. Nem tudta, hogy Flóra a védőnő. Sőt, semmit sem tud igazából Flóráról. - És nem csak azért, mert családtag. Örülnének, ha idevalósi dolgozna itt.