Amarillisz

- 7 - Jégtörő ötszáz mérföld

Mindenki idegenkedve nézte a kartondobozt, ami a konyha előtti folyosón volt elhelyezve. Polli ideiglenesen nem tartózkodott a konyhán, ezért a többiek fél szemmel végig ezt a dobozt vizslatták munka közben. Vajon mi lehet benne?

- Lehet valami új munkaruha! - gondolkodott Eta, de a többiek csak rázták a fejüket.

- Az nagyobb dobozban lenne! - intette le Marcsi. - Honnan is jött?

- Valami internetes áruházból jött. - mondta Csongor, aki a doboz felé hajolt, és leolvasta a bolt nevét. - De abba' aztán mindent árulnak.

- Biztos nem személyes, akkor nem ide kérte volna! - folytatódott a tanakvás, ezúttal Peti részéről. Ica odalépett a dobozhoz, lehajolt, és óvatosan felemelte.

- Max két kiló. Ebben biz' valami kis cucc van!

- Hát ti meg mit csináltok? - lépett be a mosogatóból Juli, és értetlenkedve nézte a társaságot, ahogy ezen tanakodnak, ahelyett, hogy dolgoznának.

- A főnökasszony kapott valami csomagot, most vette át az István. - pattant fel Ica, és kezdett magyarázkodni a szigorú, molett nőnek.

- Kit érdekel? Majd megkapja! Mars dolgozni, ha nem ér ki az ebéd, akkor a főnökasszony nyakon vág! Ha ő nem, akkor majd én!

Mindenki visszafutott a helyére, és folytatták a munkát. Peti Csongor mellé lépett, hogy segítsen pakolni, de végig bugyuta mosollyal nézte a fiatal férfit, ahányszor kinézett a folyosón túl az ajtóhoz. Történetesen az ajtó mellett volt Polli irodája is. Bár Csongor tűrte ezt a szokatlan nézést, kezdte unni. Mikor sokadszorra nézett ki, Peti nevetve nyakon vágta a fiút.

- Na mi az, mit nézel ennyiszer az ajtóba? - Csongor elhajolt a kellemetlen ütéstől, és felháborodva nézett a férfire.

- Ember! Haggyá' má'!

- Ne aggódj, majd visszajön a főnökasszony, csak egyeztet az Erzsikével az óvodáról!

- Mintha érdekelne!

- Jó'van', jó'van, csak a szemeid majd' kiesnek a helyérő'. - nevetett Peti. - Látjuk ám, hogy tetszik!

- Jaj dehogy is! - tagadta hevesen.

- Te Peti! Ne szekáld a fiút! - lépett oda Juli, és indulatosan leteremtette a férfit, aki azonnal cipzárt húzott a szájára.

- Köszönöm Juli! - lélegzett fel Csongor, de Juli egyből elmosolyodott.

- Hiszen tudhatnád, hogy neki már kis szaros kora óta a Violka tetszik! - együtt felnevettek, mire Csongor tenyerébe nyomta az arcát.

- Olyanok vagytok! - dunnyogott Csongor, de vigasztalás helyett csupán mosolygós arcokat kapott. Tagadnia is kár.

- Tényleg Csongi, a tesód most jött haza a kórházból, nem? - gondolkodott el Juli.

- Aha!

- Valami baja volt? - kérdezte meglepetten Peti.

- Nem, csak újfajta inzulint kapott, olyankor be kell feküdnie pár napra a kórházba.

Mindenki bólogatott az új információra, ám a halk folyosóról beszélgetés zaja áramlott be. Egy női hang, válasz hiányában valószínűleg telefonon beszélt. Egyből hangos ajtócsukódás hangja hallatszott.

- Na megjött a Főnökasszony! - Juli visszatért a dolgához, de fél füllel a folyosóra figyelt, mikor jön be.

Nem telt el egy perc sem, Polli már meg is jelent fehér ruhában, köpenyben, és az írótábláját cipelve készítette a higiéniai feljegyzéseket.