Amarillisz

- 8 - Valahogy más

Egy fekete autó állt be az idősek otthona előtti parkolóba, ami enyhe túlzással is elég lenne három autónak. Kiszállt belőle Levente, kezében a telefonnal, és nyugodt léptekkel bement az ajtón.

- Igen, átjött, és pár perc alatt megoldotta! Hihetetlen! Tegnap meg Pollinak kellett elvinnie engem, mert nem indult! ... Igen, ma meg semmi baja. ... Pontosan! ... Elvittem Zselykét, most értem az otthonba. ... Nem, kihangosítottalak vezetés közben! Tudod, hogy nagyon figyelek erre! - mondta mosolyogva.

- Ó, Igazgató Úr! - állt elé az általában reggel már friss és üde Mária néni, aki most nem tűnt kipihentnek. - Mi vó't a konyhán este? Buli? Akkora zsivaj vó't alig bírtam aludni!

- Tessék? - lépett egyet vissza a korai letámadásra Levente. - Bocsi Zsolti, mennem kell, majd dumálunk! - tette le a telefont, majd a kifejezetten aktív nénihez fordult. - Mária néni, mi a probléma?

- Egész éjjel égett ott a villany, és ment a zene! Valami diszkóparti volt?

- Kétlem, ma nem kellene senkinek sem bent lennie, mert ma fogják nézni a vezetéket. - gondolkodott Levente. - A hétvégén ezen a konyhán főznek.

- Nézze meg! - megragadta Levente karját, és elindultak ki az udvarra. - Látja? - mutatott Mária néni az ablakra, amire egész eddig célozgatott. - Ég a villany! A zene legalább alá maradt! Így nem tudtam aludni, pedig az orvosom szerint a nyugodt alvás fél egészség!

- A többieket is zavarta? Panaszkodtak ők is?

- Nem, botfülű egy horda ez itten! De engem zavart! Ennyibő' alhatnék én egy cigányzenekar mellett is, legalább jobb muzsikára forgolódtam vó'na!

Levente elgondolkodva nézte az ablakot. Az az ablak az irodához tartozik. Talán valaki felkapcsolva hagyhatta a villanyt? Meg a zenét is? Ez így már nem logikus. Legegyszerűbb, ha átmegy és megnézi. De előbb felkapja a táblagépét, amiért eredetileg is jött.

- Rendben Mária néni, utánajárok, ne tessék aggodalmaskodni! Pihenjen le egy kicsit!

Levente bement az irodájába, felkapta a táblagépét és leakasztotta a konyha kulcsának másolatát a falról, amit még akkor használt, amikor neki kellett átjárnia. Elköszönt a megfigyelőállásban lévő Mária nénitől is, és átállt a konyha parkolójába. Elővette kulcsát, és éppen ki akarta nyitni az ajtót, ám az már eredendően nyitva volt. Meglepődve lépett be a csendes konyhára. Az ajtóra kifüggesztett papír világosan kijelentette, hogy ezen a hétvégén nem lehet főzni, ugyanis a gázvezetéket fogják ellenőrizni a mai nap, valamikor délután. Körbenézett a kihalt folyosón, és az iroda felé vette az irányt, amihez az ablak is tartozott.

Meglepettségére (vagy mégsem) az iroda ajtaja nyitva volt, és kisebb rémületet okozott neki, ahogy egy alakot látott kora reggel az asztalra dőlve. Közelebb ment hozzá, és szemügyre vette.

- Polli... - ismerte fel az asztalra borult alakot.

Kipirult arccal feküdt az asztalon, körülötte mindenféle vaskos mappák, amire nagy betűkkel volt írva: "KÉSZ". Polli keze mellett két bögre is volt, gyógyszeres levél, illetve a telefonja. Polli elaludt volna, és ezért égett a villany, meg ment a zene is? Micsoda felelőtlenség!

- Polli, jó reggelt! - fogta meg finoman a vállát, Polli csupán kezével legyintett, hogy aludni akar, miközben halkan szuszogott.

Levente egy pillanatra elgondolkodott. Kézfejét a lány homlokához érintette, ami melegebb volt, mint kellene. Azonnal közelebb lépett, és finoman egyenesbe hozta a lányt, aki résnyire kinyitotta szemeit.

- Polli! Polli hallasz?! - Polli bólintott, de nem tűnt ébernek.

Polli nem reagál érdemben, ráadásul lázas! Nem olyan magas a láza, de határozottan nem egy gyenge hőemelkedésről van szó. Amikor túlhajtja magát, Levente is hasonlóképpen lázasodik be. Azonnal visszanézett az asztalra, és szemügyre vette a gyógyszeres levelet Polli pohara mellett.