Amarillisz

- 11 - Ismerős a múltból

A frissen lefőtt kávé illata már körbeölelte az irodát, amikor Polli felkelt az asztalától, lekapcsolta a kávéfőzőt és öntött magának egy keveset. Beleszagolt az isteni italba, és próbálta magával elhitetni, hogy miután megitta a kávét, pofonegyszerűen szembenézhet a mai nap nehézségeivel, hiszen a kávé mindent lehetségessé tesz. Belekortyolt, és egy jóízűt hümmögve vette tudomásul, hogy az egyetemen sem véletlenül terjedt el ez a szállóige.

- Kész a kávé! - szólt ki az irodából, amire Juli, Peti és Csongor meg is jelentek.

- A kedvenc mondatom reggelente! - szippantott a levegőbe Csongi. - Köszi, hogy minden nap csinálsz! - mondta széles mosollyal, ezzel dicsérve Pollit.

- Igazán nincs mit! - bólintott Polli, majd visszaült a helyére, és folytatta a kiszabat készítését.

A fiúk és Juli leültek, és élvezték a kávé ízét egy kis pihenőt tartva. Hárman összenézve elégedetten bólintottak, amíg Polli dolgozott. Polli minden ilyen pár percnyi szünetükért hálás volt, hiszen itt voltak. Bár sokszor nem vettek tudomást a jelenlétéről, mégis csak itt voltak vele. Csongor kedves volt a múltkori kocsmázás óta, gyakran váltottak pár szót, és úgy érezte, az első macska akit kezd magához szelidíteni az Csongor lesz. Peti pedig finoman közelít, de sokkal szolidabban barátkozik, mint Csongor. Julin azonban nem tud kiigazodni.

Fél szemel kinézett az ajtón, és látta, ahogy Pisti sétál el, ráncos, foltos kezében egy pucolt főtt tojással, és majszolva nézegette a tegnapi papírokat.

- Pisti, te főtt tojást eszel? - kérdezett ki Polli.

- Uhum. - bólintott tele szájjal.

- Főnökasszony, ilyen férfit még sosem láttá'! - kezdte Juli. - Ez sosem eszik semmit sem, de ha főtt tojás van, ez só meg minden nélkül úgy megeszik amennyit csak elé adsz, mint a sicc'!

- Baj? - nyelte le a falatot Pisti.

- Nem, dehogy is! Jó étvágyat! - somolygott Polli vissza.

A lámpa egyik pillanatról a másikra kialudt, ahogy a gép is elsötétült, ezzel valószínűleg elvesztve minden módosítást. Polli felpattant, és kilesett a folyosóra. Síri csend uralkodott a sötétséggel karöltve.

- Elment az áram. - jelentette ki Peti.

- Mindjárt visszajön! Szokott ilyet csinálni! - legyintett Juli.

- Szokott? - kérdezett vissza Polli.

- Biza'! - bólintott Csongor.

- Hétfő van a villanynak is! - tette hozzá Peti.

- Az nagyon nem jó, tönkre teszi a hűtőket! Nekem meg elveszett vagy két órányi munkám! - mormogott idegesen Polli.

- Mi sem tudunk főzni. Ha nem működik az elszívó, nem megy a gáz sem! - vont vállat Juli.

- Még jó, hogy a kávé lefőtt! - kuncogott Peti, aki legalább megtalálta a pozitívumot is.

Polli ötletelt, mit lehetne tenni az ügy érdekében, miközben várt, hogy visszatérjen az áram. Visszaült a helyére, és agyalt tovább, addig, amíg Csongor fel nem szólalt.

- Ilyenkor már vissza szokott jönni!

- Nem szó'tak előre, hogy lesz áramszünet. - szólt Peti, majd kinézett az udvarra. - Ott át is van villany, val'szeg csak itten baszta le a biztosítékot valami!

- Hívnom kellene egy villanyszerelőt, veszélyben van a mai nap! - Polli ajkaiba harapott, és felnyitotta munkahelyi telefonját.

- Ne azt a szerelőt hívd aki abba' van! - szólt közbe Juli. - Az semmihez nem ért!