Amarillisz

- 5.5 - Égető váltás

Levente idegesen állt kint az utcán. Mikor már a harmadik szál cigiért nyúlt be zsebébe, észrevette magát, és inkább visszatette. Az túl sok, mások is megérzik. Idegessége és kialvatlansága miatt már remegett a keze, és olyan fáradt volt, hogy attól tartott, bármelyik pillanatban fejjel előre eshet. Amint összeszedte minden gondolatát, elindult.

- Hunor! - lépett be idegesen a polgármester irodájába.

- Levente! Micsoda kellemes meglepetés! Pont most akartam visszahívni! - nézett elégedetten Hunor. Odalépett Leventéhez, és kezet ráztak. Azonnal feltűnt neki a férfi feszültsége. - Miben segíthetek?

- Rúgja ki ezt a nőt! - jelentette ki.

- Micsoda? - nézett meglepetten.

- Hunor, kérem, ne fussuk ezeket a felesleges köröket. Tudja jól, miért! 

- Sejtem mire gondol...

- Hogy alkalmatlan! - vágta vissza.

- Levente, üljön le, kérem!

Levente bár duzzogva, de helyet foglalt Hunor asztalával szembeni karosszékben, és lábát rázva nyugtalankodott, amíg Hunor kitölt magának és a férfinak egy-egy pohár vizet. Amint helyet foglalt, mintha csak csapot nyitottak volna, Levente folytatta.

- Azért rúgja ki, mert majdnem hatalmas bajt hozott a fejünkre!

- Levente, mindenkinek vannak rosszabb napjai, de...

- Elmeséljem a mai napot? - kérdezte idegesen a férfi.

- Kérem! - bólintott Hunor, és kényelembe helyezte magát.

Levente rácsapott a folyamatosan mozgó lábára, és mély levegőt vett.

- Kezdem a reggellel. 7 órakor kell kijönnie a reggelinek az otthonba. Van harminc idős, nem nehéz megjegyezni, mindig ugyanaz a létszám. Harminc idős, abból hat cukorbeteg, négy laktózérzékeny. Ez a létszám állandó, nagyon ritkán változik. Ismétlem, nem nehéz megjegyezni. Erre mivel hívott reggel a Babi? Azzal, hogy kaptak tíz adag reggelit. A harminc helyett.

- Igen? - kérdezett vissza Hunor figyelmét jelentve.

- Ráadásul nem volt semmiről sem szállítólevél. Rátelefonáltam a csajra. Fel sem vette! Ha hívja valaki egyszer, akkor vegye már fel! Elvileg a munkaideje már tartott két órája. De fel sem méltóztatta venni azt a kibaszott telefont! Ő minden hülyeségért hívogatott engem, de nekem egyszer nem vette fel azt a kurva telefont!

- Levente, kérem az obszcén beszédet mellőzze! - szólt közbe Hunor.

- Bocsánat! Szóval felhívtam Julit, hogy mi történt? Juli teljesen ki volt magából fordulva, szinte habzott a szája olyan ideges volt, én meg nem értettem miért. Annyit mondott menjek be, mert nagy a baj. Hát bementem, de előbb az idősekhez futottam be, hogy lenyugtassam a kedélyeket és beszéljek Babival. Aztán a konyhára, de Hunor... Ne tudja meg, mi folyt ott!

- Csak nem ellenőrzés? - kérdezte vissza bajszát igazgatva Hunor.

- Hatósági ellenőrzés. - Levente ajkai feszült mosolyra húzódtak. - Persze, hogy ellenőrzés! Pont most! Szóval átmentem. - folytatta elfojtott idegességgel a monoton beszámolóját. - A lány sehol, az ellenőr meg türelmetlenül kérdezgette, mi folyik itt, hol a vezető? Nem kapott sem nyersanyagkiszabást, sem szakácslistát, de még egy belépő papírt sem, mert a Juliék honnan tudnák, hogy az hol van? Gyorsan nyomtattam neki mindent, ami kell, persze az egész úgy volt rossz, ahogy volt. Aztán elkezdte a körbenézést. Vezető híján meg én voltam ott, tőlem kérdezgetett. A Marcsi már készségesen elmesélte, hogy ki volt írva tíz reggeli az időseknek, ismétlem, tíz a harminc helyett, ami már ki is ment, mert olyan gyorsan dolgoztak. Szállítólevelek az asztalon, azonnal észrevette. Ismét felmerült, hol az élelmezésvezető? Tudja a franc! Akkor a konyhában is talált dolgokat, de nem volt lényeges. De akkor jön a mély víz. Hol vannak az áruforgalmi jelenések, kiszabások és az ellenőrző dokumentumok? Hunor, egy órán át kerestem, de ez a fogyatékos csaj eltüntette!