Amarillisz

- 16 - Apu barátnője

Polli nagyokat lépdelt a biciklijéhez. Egy újabb kemény napon van túl. Rengeteg mindenre kell egyszerre figyelnie, ha ő maga van csak. Ráadásul Pisti már egy hete beteg, így ő szab ki és vételez vissza mindent, amit eddig Pisti levett a válláról. Csupán két órát túlórázott ma, ráadásul el kell mennie a szomszéd kisvárosba is bevásárolni. Ez egy húzós nap volt, pedig még csak három óra.

Továbblépve a problémáin felkapta biciklijét, és elindult haza. Szépen lassan tekert a szeptember végi melegben, amikor hirtelen ötlettől vezetve lekanyarodott a járdára, és sétálni kezdett. Több idő kell kiszellőztetni a fejét. Talán elmegy sétálni vagy futni a halastóra.

Látótávolságba került vele a Tuskó, ő maga pedig megállt. Csongor jutott az eszébe, visszhangoztak benne a szavai. Elsétált egészen a kocsmáig, majd letámasztva a biciklijét benézett az ajtón. Nem látott senkit. Ami megfordult a fejében, az hirtelen döntés lenne felőle, de végül is, ő maga is egy hirtelen döntés miatt van itt a faluban. Neki igazán nem lehet semmi szava. Kompromisszumot kötött magával: ha Viola dolgozik ma, akkor megpróbálja. Ha Ceci, akkor tovább megy. Amúgy sem szimpatikus neki a tenyérbemászó Ceci.

Belépett az ajtón. A kocsma meglepően kongott az ürességtől, egy árva lélek sem tervezte most alkoholba fojtani érzéseit. Megrebbent a raktár felé vezető függöny, és Viola lépett ki rajta, a maga vad, vörös hajával, kezében egy hatalmas rekesszel, fülén telefonjával.

- Ja aztán a faszom kivan! Nem vagyok én ennyire gyökér, mi a faszomnak kell így rakni azokat a kurva söröket? Ki nézi ezt? Te ez a vén kurva az agyamra megy! Mindig kitalál valami faszságot, és meg idén harmadszorra pakolom át ezt az izét..! Most szín szerint kell tennem a göngyölegeket. Most szerinted? - amint megpillantotta Polli kíváncsi pillantásait, a minimális lelkesedés is eltűnt az arcáról. - Majd visszahívlak. - letette a pultra a sörös rekeszt, a telefont meg ledobta a papírokra. - Mit akarsz?

Polli felé indult és leült a pult mellé, Violával szembe. Nyugodtan körül nézett és miután megfontolta kérését, a lány szemeibe nézett.

- Egy pohár almalevet kérek!

- Egy kocsmában? - nézett Viola értetlenül a lányra.

- Miért, nincs? - kérdezte vissza szolidan.

- De, de van. - válaszolta flegmán.

- Akkor nem látom akadályát. - Viola kimért két deci almalevet a lánynak, és elé rakta. - Azonban hozzád jöttem.

- Igen? - tettetett érdeklődést a lány.

- Igen.

- Na ne! Gondoltam, hogy nem almalevet akarsz inni full egyedül egy kocsmában. - Polli vállat vont, és nézte a lányt addig, míg Viola nem kezdte magát kényelmetlenül érezni. - És mit akarsz?

- Szeretnék ajánlatot tenni. - Viola meglepetten nézett a lány felé, de hamar visszatért flegma nézéséhez.

- Ajánlatot? Meghalok a kíváncsiságtól. - mondta szarkaztikusan a pultot törölgetve. Polli elmosolyodott.

- Adminisztrátort keresek magam mellé, és hallottam, hogy neked ügyintéző végzettséged van. - Viola ismét meglepődött, de igyekezett visszavenni flegma álarcát.

- Kitől hallottad? - elforult, mintha pakolna, de semmit nem tett odébb, így Polli egyből sejtette, hogy csak úgy tesz.

- Kitől nem? Szóval arra gondoltam, dolgozhatnál a konyhán. Egy ilyen végzettséggel előnyöd lenne a többiekkel szemben, sok hasznodat venné a konyha. - Viola felvont szemöldökkel fordult vissza.