Amarillisz

- 19 - Egy napra férfi

Levente a szokásos helyén ült az izzadságszagú, sötét teremben, ahol fénycsóvákkal próbáltak buli hangulatot csempészni az alig használt étterem falai közé. A mulatós együttes szünet gyanánt épp kimentek cigarettázni, amíg egy kellemes hangzású, népi jellegű zenét játszottak gépen. Levente körbenézett, és érdekesség híján inkább maga is kiment levegőzni. Kiállt a dohányzó helyre és csak nagyot sóhajtott. Egyedül van, unatkozik, sajnos pedig az egyetlen barátja, Zsolti is hazament a gyerekekkel. Így Levente magányában előkapott mellzsebéből egy cigarettát, és rágyújtott.

- Mizu Marosi? - lépett mellé egy ismerős személy ismerős hanggal.

- Semmi, Váradi. - biccentett köszönésképpen Violának a férfi.

- Van egy szálad?

- Sokkal lógsz már.

- Majd anyám ledolgozza. - elvett egy szálat a kínált cigarettából és tűzért hajolt Leventéhez. - Kérlek!

- Nevemre ne vegyelek? - nevetett Levente.

- Ne kössz... - morgolódott Viola. - Faszom kivan!

- Üdv a klubban. Mennyit ittál?

- Faszom se számolja. Kurvára berúgtam. - mondta büszke mosollyal a lány.

- Látom. Nem szokásod, mi van veled?

- Faszomnak kellett idejönnie annak a cafkának. Úgy lóg a Danin, mintha muszáj lenne. - Leventének nem kellett sokat gondolkodnia, kire gondolhat Viola. Polli van most is Danival, és épp nagyon élvezik a társaságukat és a bulit.

- Nem úgy tűnik, mint aki élvezi. - vont vállat Levente.

- Álmaidban... Kössz a cigit! - meginogva, de elindult másfelé. Levente elnyomta a cigijét és elindult be.

Megbánta, hogy eljött. De legalább Zselyke jól érzi magát. Bement a terembe, és leült a helyére. Körbenézett, kislánya éppen merre kószál. Egyből kiszúrta, ám maga a látványon hosszú másodpercekig meresztette szemeit. Polli olyan önfeledten táncolt Zsuzsikával, mint aki végig erre várt. Vagy ismét csak Levente mondogatja ezt magának. Órák óta csak Daniékkal volt, ők még biccenteni sem tudtak egymásnak. Hiányérzete volt. Jobbnak képzelte el a bált, tudván, hogy Polli is jön. De a kíváncsi falusiak, és Dani bandája hamar rácsaptak a lehetőségre. Nem meglepő. Népszerű lány.

- Milyen népszerű lány! - jegyezte meg szolidan Flóra.

- JESSZUS! - ijedt meg Levente. - Maga tényleg a fejembe lát!

- Ó, Levente, nem olyan bonyolult, minden az arcára van írva. - kihúzta a széket és leült a férfi mellé. - Hogy érzi magát?

- Ugyanolyan szarul mint eddig.

- Levente, kérem...

- Bocsánat... - mondta duzzogva. Flóra minden alkalommal jelzi Leventének, amikor nem felnőtthöz illően fejezi ki érzéseit. - Jobban érezném magam otthon.

- Miért nem táncol?

- Nem tudok táncolni.

- Kérem, Levente... A tánctéren ki tud táncolni? Ez sosem erről szól. - Flórának igaza volt, pár emberen kívül mindenki csak tengett-lengett a táncparketten.

- Akkor Flóra, maga miért nem táncol? - kérdezte keresztbe tett kézzel.

- Jelenleg fáj a térdem. Sajnos a korral jár. De én már mindenkit köszöntöttem, de Önt még nem láttam mással beszélni. Miért nem táncol Paulával?

- Mert Paula nagyon jól el van másokkal is. Nem kellek én is a képbe.

- Na hát ne legyen ilyen! Nem szeretem, amikor melankólikusra issza magát.