Amarillisz

- 4 - Emberek és egyéb megpróbáltatások

Vasárnap este felé Polli végre befejezte a pakolást. Büszkén járta végig a házat, végignézte a kész szobákat, ahogy kevés kis holmija épp meglátszott a vajszínű szekrényeken. Felrakta függönyeit, így már nem látszik az ablakon keresztül minden, és lényegesen otthonosabbnak tűnik a hely. Legutolsó lépésként felporszívózott, majd elégedetten lehuppant a kanapéra. Épp letette fenekét, mikor hasa megkordult.

- Jól elment az idő. - nézett rá az órájára. Este hat óra van, pedig mérget vett volna rá, hogy még négy sem múlt el.

Előkapta telefonját, és megnyitotta térképet, hátha megtalálja ebben a faluban a boltot, ami már égetően szükséges lenne. Emlékezetével ellentétben nem volt nála valami sok élelmiszer, viszont hasa csak korgott, és érezte magán, hogy fáradt és éhes. Mit meg nem adna egy kis levesért!

A kereszteződés után nem sokkal volt kijelezve egy üzlet, ami fél hétkor zár. Polli hatalmasat pislogott meglepettségében. Hiszen falun vannak, és van bolt nyitva ilyenkor? Lényegtelen! Felkapta a kimenős ruháját, tárcáját és egy szatyrot, és már fel is pattant a biciklire.

Az a legjobb a kis falvakban, hogy hamar eljut az ember A-ból B-be. Alig telt 5 percbe, és már a bolt előtti biciklitárolóhoz tette biciklijét, és sietve lépett be a boltba. Már csak egy alkalmazott volt, aki serényen sepregetett. Tekintetét azonnal Pollira emelte, és kiült az arcára, hogy inkább bezárna már, mint kiszolgálna. Polli kedvesen köszönt, és a fiatal, talán egykorú, molett lányhoz lépett.

- Ne haragudj, nem gond, ha még bejövök? - a lány végigmérte Pollit, és vállat vont.

- Nem, dehogy! Segíthetek?

- Nem kell, köszönöm! Új vagyok itt, azt sem tudom még, mire van szükségem igazából. Valami ételre mindenképpen. - mondta mosolyogva Polli, és felkapott egy kosarat. - Benedek Paula vagyok, de hívj csak Pollinak! - kezet nyújtott a lánynak, aki azonnal, kipattant szemekkel viszonozta.

- Gelencsérné Kocsis Annamária! Várjunk, új vagy itt? - bökte ki pár zavart pillantás után. Polli elámult férjezett neve hallatán, hiszen olyan fiatal ez a lány.

- Igen, pénteken költöztem be. Én leszek az új élelmezésvezető. - tette hozzá, hiszen biztos volt benne, hogy a faluban már mindenki értesült arról, hogy valaki érkezni fog ide.

- Nem mondod?! Hány éves vagy? - Polli egyből kuncogott egyet.

- Mindenki a korommal jön, ennyire fiatalnak tűnök? - kérdezte nevetve. - 22 vagyok.

- Azta! Bocsi, akkor mondhatni egyidősek vagyunk, és 24 vagyok most. Mi a végzettséged? Mármint a konyha vezetéséhez ugye kell...

- Dietetikus vagyok. - mondta egyből, Anni pedig felcsillant szemmel bólintott.

- Igen? Mondd, vállalsz betegeket is? - bólintott.

- Attól függ, mi a probléma. Amihez nem értek, ahhoz előbb tanulnom kell.

- Tudod... - közelebb lépett a lányhoz, mintha nem egyedül lennének az üzletben. - A férjemmel gyereket akarunk, de nem sikerül évek óta. Az orvosom azt mondta, hogy valószínűleg inzulinrezisztencia, és hogy diétáznom kellene. De semmit nem tudok, az interneten pedig semmi egyértelműt nem olvasok. - Polli nagyot nézett, amikor Annamari közölte vele ezeket az igencsak személyes információkat.

- Jobb is, ha nem olvasol ott! - helyeselt Polli. - Figyelj, megadom a számom, meg az email címem, és keress meg rajta, aztán megbeszéljük, rendben? - Anni egyből kikapta zsebéből a jegyzettömböt, és egy tollal átnyújtotta a lánynak.