Amarillisz

- 12 - Királylány

Polli bőszen ütötte a billentyűzetet vékony ujjaival, amit a szemben ülő Dani árgus szemekkel figyelt. Polli szinte rá sem nézett a billentyűre, csak ütötte őket villámgyorsan, hiba nélkül, ez pedig elérte Dani pár perc aktív csodálatát. Az ajtóban megállt Juli.

- Látod Danika, mást sem hallunk a konyhában, csak ezt a kip-kop-kip-kop vad gépelést. - mondta Juli fancsali képet vágva.

- Ez lenyűgöző szerintem. - vágta rá Dani. - Látszik, hogy elég sokat gépelt.

- Ennél az idegölő kopácsolásnál még az is jobb amikor a telefon szól állandóan. Legalább lecserélte azt a rémes cselingelést, ami eddig volt rajta.

- Mi is a csengőhangja? - Polli sóhajtott egyet Dani és Juli aktív beszélgetésén.

- Persze, csinálhattok úgy, mint ha itt sem lennék! - mondta Polli fel sem emelve tekintetét a gépből. - Én is úgy teszek mintha egyedül lennék.

- Láttad a Főnökasszonyt? Kérdezni akartam tőle valamit. - fordult Danihoz Juli, belemenve a gyerekes játékba. Polli felkapta a fejét és kiábrándultan csóválni kezdte.

- Igen Juli? Miben segíthetek?

- Ó, Főnökasszony, hát te itt vagy?

- Juli... - sóhajtott fel Polli.

- A beosztásban cserélni akarok egy hétvégét jövő héten a Csongikával.

Polli abbahagyta a gépelést, és amíg Julit hallgatta, a működésbe lépett nyomtatót közelítette meg. Polli fél szemmel a kifüggesztett beosztásra pillantott.

- Csongit nem írtam be hétvégékre az iskola miatt.

- Tudom én aztat! Csak nekem kell az a hétvége, mert egy lagzira főzök, és megbeszéltem vele. Akkor neki sem lesz iskola!

- Ha megbeszéltétek, akkor felőlem rendben van. - Polli visszapattant a gép elé és egy fáradt sóhaj hagyta el ajkait.

- Nagyszerű! Majd a tiedre is főzök ha valaki egyszer elvesz! - Polli zavart pillantással nézett fel, majd azonnal visszanézett a teendőire.

- Hálas köszönet...

- Há' mitől vagy ilyen nyúzott? - kérdezte Juli beljebb lépbe.

- Hármat találhatsz! - jelentette ki szemeit forgatva Dani.

- Lente nem küldte be a megrendelőket, így nem tudok haladni az előrendelésekkel. - fakadt ki végre Polli. - Rengeteg emailt küldtem neki, és hívni is hívtam, de csak annyit kaptam vissza, hogy most nem jó neki és rám csapta a telefont.

- Há' menjé' át hozzá azt' csapj az asztalra! Megy az neked! A Viktor pofáját is összébb húztad!

- Büszke is vagyok rád! - bólintott Dani bőszen.

- Én is! Nagyot nőtté' a szememben!

Polli megfogta fájdogáló fejét, és nagyot sóhajtott. Nem akar kínos helyzetet, amennyire lehet, el is akarja kerülni. Nem tudja, hányadán áll Leventével, képtelen rájönni, mikor van jó kedve, vagy mikor kell hagyni. Például tegnap amikor összefutottak a boltban, még minden rendben volt, ma reggel pedig nagyon durván beszélt vele, ráadásul faragatlanul rácsapta a telefont, miközben Polli beszélt. Ennek az embernek durvább hangulatingadozásai vannak mint egy várandós nőnek. Minden esetre, az időpontok szorongatják Pollit, neki nincs ideje kivárni, hogy a két lábon járó érzelmi hullámvasút éppen melyik megállóban van. Kellően felspannolta magát, és eltökélten, felvillanyozott tekintettel felállt asztalától.

- Igazad van! Pontosságot várok el, neki pedig ehhez alkalmazkodnia kell!

- Úgy van az! - helyeselt Juli. - Danika, te amúgy mit csinálsz itt? Pesztrálod a Főnökasszonyt?