Amarillisz

- 23 - Játék

Polli bement az irodába a kávéfőző kannájával, és feltöltötte vízzel a gépet, a következő adag kávét készítve elő. Megfordult, és Violát nézte, ahogy a program kezelési útmutatóját olvasta. Arca még mindig szigorú volt, hangneme pedig nem volt különösebben kedves azóta sem. De nem érezte hasztalannak az elmúlt időszakot. Pár hét alatt sok minden kiderülhet.

Viola rendkívül jól ért a számokhoz. Kivételes memóriája van, ha számokat kell megjegyezni. Fejben gyorsan tud összeadni, és szorozni. Mind emellett az, hogy nem tudja megjegyezni, hogyan kell használni a programot, szinte aprócska szépséghibának tűnik.

- Mi van? - nézett Pollira Viola. Hangja most sem volt kedvességtől telt.

- Semmi. Kávét? - Viola bólintott.

- Ja... Kössz!

Csongor nagy sebességgel parkolt be az iroda ajtajába. Kezében egy fémszínű zacskóval.

- Szia Viol! - mosolygott kedvesen a lányra, aki csak felvonta a szemöldökét. Ma már vagy ötször találkoztak. - Na Főnökasszony! Ezt tedd a kávéfőzőbe! Anya testvére hozta nekem olaszból! - mondta büszkén.

- Ahogy akarod. - vont vállat.

- Viol, eldobod az agyad ezt kóstolva. - Viola le sem engedte a szemöldökét, flegma nézéssel leste a fiút, aki próbál a kegyeibe férkőzni.

Polli egyszerre sajnálta, és tartotta viccesnek Csongor viselkedését. Igaz a hír, ez a srác tényleg halálosan szerelmes Violába. Azt pedig csak és kizárólag ő tudhatja igazán, mit lát ebben a lányban.

Csongor mosolyogva elment, Polli pedig Violával szembe ült, hallgatva a kis Szarvasi kotyogását.

Polli telefonja megcsörrent. Ránézett, majd mosolyogva felvette.

- Szia! ... Ma? ... Mi az alkalom? ... Ó, értem! ... Oké. ... Szia! - letette. Viola felfigyelt Polli igazán kedves hangjára.

Ebben a pár hétben alig beszéltek egymással. Az elején fojtogatta Pollit a kínos csend, de most már rá se rántott. Furcsa is volt, amikor valamit beszélniük kellett volna munkaügyben.

- Csak nem randid lesz a Marosival? - kérdezte derült égből villámcsapásként Viola.

Polli felfigyelt. Viola, mint akit egyáltalán nem érdekel, lapozgatta az útmutatót, közben fél szemmel leste Pollit, de csak óvatosan, nehogy feltűnjön a lánynak.

- Miért kérdezed?

- Nem mintha érdekelne. Vagy közöm lenne hozzá. De hallottalak beszélni valakivel, hogy randid lesz vele. - mondta lazán ezeket, közben fel sem nézve a papírból.

- Nem tudom miről beszélsz. - vont vállat Polli.

- Ugye tudod, hogy a kocsmában nagy tétben fogadtak arra, hogy összejöttök?

Polli felvonta a szemöldökét. Sajnos tudta. Azóta nagy szám kettejük kapcsolata, amióta a bálról hazaérve látták őket csókolózni. Az ember nem lehet elég későn kint egy faluban, hogy ne lássák.

- Igen.

- Akkor jól van. - Viola nem volt nyugodt ezzel. Úgy tűnt, igencsak érdekli, vagy már kezdte őt is zavarni ez a csend.

Polli ránézett Violára. Viola pedig Pollira.

- Ha tudni akarod, Dani hívott meg magához. - Viola nem erre a válaszra számított. Zavartan nézett a lányra.

- Téged is meghívott? - Polli bólintott.

- Igen. A társasjátékestre. Leventével pedig nem randizunk.