Amarillisz

- 6 - A macskapásztor

- Nee! A kurva életbe! - rogyott össze Polli az egyik park padjára. Kezében a telefonja volt, az online menetrendeket fürkészte egészen eddig. - Lekéstem... - bosszankodott tovább.

Újra a kezébe kapta telefonját, és ezúttal egy számot keresett ki, majd amint elindította a hívást, a füléhez emelte a telefont.

- Jó napot! Benedek Paula vagyok, érdeklődnék, mikor lenne kész az autóm? ... Ma nem? ... Oké, értem. ... Aha, és akkor itt Kecskeméten vehetem át, ugye? ... Aha, nagyszerű! Köszönöm szépen! Viszhall! - letette a telefont a padra, és felnézett az égre.

A szerelő szerint holnap lesz kész az utolsó papír is róla, és akkor átveheti végre. Most azonban bajban van, hiszen az egyetlen busz, ami reggeli és esti időszakon kívül, menetrend alapján betéved a faluba már elment. Ő pedig a kormányhivatal hosszú sora miatt lekéste. Bosszankodott magában, és tanakodott, mi legyen vele. Nem várhat itt estig, neki azért dolga van! Újra megnyitotta a menetrendeket, és kiszúrta, hogy van egy olyan busz, ami kiteszi az elágazóban, és fél óra múlva indul. Hatalmas drámai sóhaj hagyta el ajkait, és füle mögé tűrte előreszökött egyenes haját.

Az idő meleg, de kellemes. A nap nem sütött olyan erősen, hatalmas bárányfelhők takarták el kisebb-nagyobb időközönként, így talán nem lesz vészes hazasétálni. Elhatározását egy adag vegán fagylalttal jutalmazta.

*

- Itt akarsz leszállni? - kérdezte a fiatal buszsofőr. Egy lélek sem volt a buszon rajtuk kívül, emiatt rövid beszélgetésbe elegyedtek.

- Kénytelen vagyok, ott lakok bent. Este lesz a következő busz, ami bemegy.

- Kijön valaki érted?

- Nincs, aki kijönne sajnos. - a férfi húzta a száját, látszott rajta, hogy sajnálja a lányt.

- Ha nem lenne GPS a buszon bevinnélek, de engem nagyon megvágnak miatta. - Polli legyintett a férfi kedves szavaira.

- Nagyon rendes vagy, köszönöm szépen! Akkor szia!

- Szia! - a sofőr kinyitotta az ajtót, Polli pedig leszállt, és elindult a falu felé.

- Már csak egy nap... Végre kész az autóm...! - sóhajtott fel, majd némán folytatta az utat.

Nem volt olyan meleg, így nem kellett aggódnia a hőgutától sem, sőt, vizet is vett magának erre felkészülve. Nem telt el öt perc, egy halk motorhangot hallott maga mögül. Megfordult, és végig vizslatta a földes útról kikanyarodó tető nélküli kis traktort, amin egy bácsi ült, maga mögött húzva a hozzákapcsolt utánfutóját. A bácsi széles mosolya messziről feltűnt neki, ahogy intett neki, majd' kiesett az ülésből.

- Csak nem magácska a kis főnökasszony? - kiáltotta messziről. - A konyhárú'?

A férfi erős tájszólása érződött szavain, de nem befolyásolta az érthetőséget. A traktor nem sietett, komótosan közelítette meg az út szélén megállt lányt. Polli intett, majd bólintott a férfinek. Visszakiáltott.

- De én! Honnan tudja?

- Mindenki tudja! - nevetett a bácsi. - Csak nem sétáltatja magácskát?

- Nem jókedvemből. - nevetett Polli.

- Há' pattanjon föl, elviszem! - szólt amint odaért hozzá, majd behúzta a kéziféket.

Polli kapott a lehetőségen és a szimpatikus, kalácsképű bácsi mellé pattant. Az ülés bőven elég lenne négy embernek is, Polli pedig biztosra vette, hogy nem gyárilag ilyen.