Amarillisz

- 9 - Esély oda és vissza

- Zavarhatok egy kicsit? - lépett be Csongor az irodába.

Polli az asztalnál ült, éppen egy keretezett papír felett görnyedt, fejét fogva. A hétvégén végre kialudta magát, így újra teljes erővel tudta belevetni magát a munkába.

- Gyere csak! Épp étlapot írok... - intett Polli. Csongor becsukta az ajtót, és leült az adminisztrátor helyére. - Mit szeretnél?

- Az a helyzet, hogy beírtál hétvégére, és szeretném ezt megbeszélni...

- Nem érsz rá hétvégén? - teljes figyelmét a kissé zavart Csongornak szentelte.

- Egyik hétvége sem jó nekem sajnos, mert... Mert nem érek rá.

- Miért nem érsz rá?

- Az az én dolgom. - mondta durcásan. Polli nagyot sóhajtott, és szedte össze a gondolatait.

- Nézd... Benne van a munkaköri leírásodban is, hogy vállalnod kell a hétvégézést is az idősek miatt. Emiatt természetesen dupla bér jár azokra a napokra. Ha nem vállalod el, azt meg kell indokolnod. Ha nem indoklod meg, akkor kénytelen leszek beírni téged, és akkor cserélgetheted mással. Ez sok energia. Nem sokkal egyszerűbb elmondani? - Csongor hatalmasakat pislogott, eleinte ellenkezni akart, de csakhamar bólintott inkább.

- Az a szitu, hogy... Iskolába járok. - mondta ki nagy nehezen.

- Oké, miért volt ez olyan titkos? Szégyelled? - értetlenkedett Polli.

- Nem is szégyellem! - mondta erélyesebben, de azonnal leszegezte a szemeit. - Vagyis... Nem arról van szó, hogy szégyellném. Későn találtam ki, hogy mit is akarok kezdeni magammal, emiatt meg sokszor megszó'nak.

- Butaság! Hány éves is vagy?

- 22. - a lány ezen az információn elcsodálkozott.

- Mint én... Hát akkor? Még bőven fiatal vagy, a tanulás pedig sosincs korhoz kötve. - vont vállat Polli. - Volt nekem egy negyvenes éveiben járó egyetemi szaktársam is. - vont vállat Polli, amin Csongor elcsodálkozott.

Csongor szívéről mintha csak egy kő gurult volna le, elégedett volt, és megkönnyebbült Pollit hallva. Boldogan bólintott egyet.

- Szóval akkó' lehet róla szó? - tért vissza a kéréséhez.

- Persze! Mindent meglehet oldani. - mosolygott Polli, és felírta egy kis cetlire, hogy Csongort ne írja be hétvégére. - De remélem ezt a kiváltságodat megmagyarázod a többieknek is.

- Tudnak róla. - bólogatott hevesen.

- Egyébként mit tanulsz? Ha szabad tudni... - Csongor kihúzta magát, és elégedett mosolyával betekintést engedett kissé kusza, törtfehér fogsorára.

- Szakácsnak.

- Ez fantasztikus! - bólogatott Polli. - Ha rám hallgatsz, akkor elvégzed kiegészítőbe a diétás szakácsot is, baromi nagy kereslet van a munkájukra. Mint itt is. - Csongor elmosolyodott.

- Igazad lehet, gondolkodtam rajta sokat! Van a családban cukros, miatta eléggé érdekel ez a téma is. - mondta tarkójára rakva a kezét.

- Ó, ezt rossz hallgatni is! 1-es vagy 2-es típusú?

- Hogy mondod? - kérdezett vissza Csongor egyből.

- Inzulinos vagy tablettás?

- Ó, inzulinos! Négy éves kora óta.

- Borzalmas...

- Igen az. - bólogatott Csongor is.

- Nekem is volt egy cukorbeteg ismerősöm. De olyan rég volt, hogy nem is volt eszemben megfigyelnem. - kezének támaszkodott, és elgondolkodott, milyen régen is látta régi barátját. - Ó, bocsi, elkalandoztam! - mondta felismerve magát.