Amarillisz

- 15 - Siklók és finnyások

A nap még úgy sem döntött, hogy felkel, amikor Polli okosórája rezegni kezdett: reggel négy óra. Felült, és mély levegőt vett. Pár percre rá megszólalt a telefonja is, amit szélsebesen kinyomott. Felkapott trikójára és rongyos rövidnadrágjára egy kék selyemköntöst, és úgy döntött, nincs szüksége a plusz öt percre, elkezd készülődni. Kemény dolog ötkor kezdeni, de sajnos a beszállítók miatt muszáj. Cserébe az egész délután az övé most, hogy behozta a súlyos lemaradást. Bár az elején nehezen viselte a korai kelést, mégis hamar beleszokott, hogy korán fekszik és hajnalban kel. Felkapcsolta a villanyokat, nehogy beverje a lábát ismét a bútorokba, amikhez még nem tudott hozzászokni. Alig tett pár lépést az előszobába, valami hosszúkásat látott a földön heverni. Felkapcsolta a villanyt a nappaliban is, és közelebbről megnézte.

Amint fény érte a földet, elborzadva látta a földön tekergő hatalmas siklót, amitől úgy megijedt, hogy majdnem szívrohamot kapott. A sikló is hasonlóan reagált, kitátva száját lesett az ijedt lányra, aki nyúlcipőt húzva rohant vissza a szobába, és magára vágta az ajtót. Szíve olyan hevesen vert, hogy okosórája azonnal jelzett neki az eget verően magas pulzusszámról. Az a sikló nem tűnt barátságosnak, neki azonban ötre a konyhára kell érnie. Végtagjait szinte rázta a félelem, ami pár perc múlva sem akart megszűnni. Nem mer kimenni. Be van szorulva. Egyáltalán hogyan került ez be a házba? Azt tudja, hogy van egy tó a közelben, talán amiatt jöhetett, de egyáltalán a sikló vízi állat? Sosem látott eddig ilyet élőben, talán a Balatonon jó messziről. Hatalmas, pikkelyes, tekergő állat, végig borzongott, ahogy visszagondolt a rettenetes teremtésre. Lehet akkor jött be amikor este nyitva hagyta az ajtót szellőztetéskor? Többet nem lesz ilyen...

Felkapta telefonját, és remegő kezekkel keresett valakit, aki segít neki. De hisz hajnali négy óra van, ki az aki ilyenkor fent van? Senki sem, kivéve, ha a munkatársait hívja.

Polli lezárta a telefon képernyőjét. Nem hívhatja őket, épp próbálja meggyőzni a környéket, hogy nem kislány. Eléggé sutba vágná terveit, ha egy sikló miatt kérne segítséget. Kezdett kétségbe esni, amin állandóan magas pulzusszámot jelző okosórája sem segített. Mély levegőt vett, és kinyitotta az ajtót, hogy esetleg kisurranjon a konyhába, és keressen egy seprűt és azzal valahogy eltávolítsa. Amint kilesett a nappaliba, az előszoba és a nappali küszöbén találta mozdulatlanul a betolakodót. Minden bátorsága elszállt, és visszacsukta az ajtót. Kénytelen lesz vállalni a kudarcot. Megnyitotta időhúzásképp az üzeneteit, és meglepődve látta, hogy Levente pár perce aktív volt. Előre meredt szemeivel, ajkai pedig mosolyra húzódtak. Ebben a pillanatban áldotta Levente inszomniáját. Csörgetni kezdte a férfit, aki pillanatok alatt felvette a telefont.

- Minek köszönhetem a korai keltést? - szólt bele fáradt hangon.

- Aludtál?

- Nem. Ezt akartad megkérdezni?

- Figyelj, segítségre van szükségem!

- Mi a baj? - a telefonon is hallatszott Levente meglepettsége.

- Bejött egy hatalmas sikló a házba, és vicsorgott rám, nem merek kimenni, ez egy olyan undorító állat, nekem meg mennem kellene... - hadarta a telefonba. Próbált erőt sugárzó hangot kihozni magából, de csak a kétségbeesett sikerült.

- Várj, várj! Egy sikló van a házban?

- Igen!

- És nem mersz kijönni tőle? - Levente halk kuncogása a telefonba hallatszott, amitől Polli sem volt elragadtatva.

- Levente kérlek egy kicsit vegyél komolyan! Életemben nem láttam siklót, mi a francot kezdjek vele?

- Meg mered fogni?