- 22 - Testvérek és gyermekek

116 14 8
                                    

- Kérsz egy sört? - nyújtott Levente felé egy üveg búzasört egy magas férfi.

Arca hasonlított Leventééhez, testalkata azonban merőben más volt. Jóval nagyobb volt, mint Levente, ha úgy vesszük kövérebb volt nála jóval. Haja ugyanolyan szőke volt, de ujjnyira le volt nyírva. Szájából égő cigaretta lógott ki. Arca is kerekebb volt, kezei pedig nagyobbak és erősebbek voltak. Türelmetlenül tartotta az üveg hideg sört, mire Levente elvette.

- Kössz... - felnyitotta a sört, és belekortyolt.

- Na mesélj, mi van Bivalybaznádon? - Levente forgatta a szemeit. Nem az első, és nem is az utolsó poénja a faluról.

- Rókusújfalu.

- Felőlem az is lehet.

- Semmi.

- Még mindig unalmas az a hely?

- Az.

A tartalmas beszélgetés elhangzása után Barna felismerte a problémát: Leventével csak akkor tud beszélni, ha konkrét dolgokra kérdez rá. Felelevenítette, miről is panaszkodott neki legutóbb, amikor találkoztak az apjuk temetésén.

- Még téged ugráltatnak a konyhával? - ugrott be neki a kérdés.

- Nem, már vettek fel egy lányt a konyha irányításához. - Barna szemei felcsillantak.

- Na! Egy "lányt"? Na néda!

- Most mit vagy úgy oda?

- Gondolom fiatal, ha "lány". És dögös legalább? - Levente arcán megjelent az undor, amit Barna nőkhöz fűződő furcsa felfogása váltott ki.

- Mondhatni...

Levente természetesen tisztában volt azzal, hogy Polli különleges lány. Szép, karcsú, vonzó. Hiszen ő maga is vonzódik hozzá. Ezzel pedig teljes mértékben tisztában van. Megannyiszor végig nézte, amíg együtt főztek, sokszor rajta is felejtette a tekintetét.

- Ehj te is egyedül halsz meg Töki... - csóválta a fejét Barna.

- Hogy jutottunk ide?

- Nem csajozol. Mondjuk a kislány mellett nehéz is. Emiatt egyedül fogsz meghalni.

- Ez gyönyörűen levezetett gondolatmenet volt. - szájához emelte az üveget és nagyot kortyolt belőle. - Köszönöm...

- Mér'? Van valakid?

- Ami azt illeti... alakulgat valami. - Barna szemében enyhe sokk mutatkozott.

- Neked? Na ne basszamár! - nevetett fel végül a férfi.

- Miért is vagy meglepve ezen?

- Mert ismerlek Tökikém, neked csak azok a lányok jönnek be, akiknél semmi esélyed. Mint a Dorina. - Levente egy mély levegőt vett, ami kellett is a nyugalma megőrzéséhez.

- Dorina a menyasszonyom volt és ő a gyermekem anyja.

- Ja, ha a tied a lány egyáltalán. - kortyolt egyet. - Az a lány félrekefélt mindenkivel.

- Zselyke az én lányom. - mondta kissé agresszívan. - A mi családunk vonásait örökölte. Ráadásul nulla negatív a vércsoportja, mint nekem.

- Ha te mondod. - vont vállat a férfi.

Levente mindig felhúzta magát amikor a bátyja ilyen dolgokba kötött bele. Elővett egy szál cigarettát, és rágyújtott. Dorka nem volt tökéletes. Megvoltak a maga hibái, amiket Levente elfogadott. Ezért is zavarta, amikor a családja ezt nem tette meg, és felhánytorgatták a múltat.

AmarilliszWhere stories live. Discover now