Amarillisz

- 10 - A Tuskó táblán innen s túl

A falu szívében egy nagyon régi épület áll, ami kocsmaként üzemel. Nem sokkal volt messzebb gyalog a bolttól. Egy barna, kopott épület volt, nagy, régimódi ajtóval, és régi fa ablakokkal. Az ajtó felett a falra festve, illetve egy kis fa táblán tündöklött a hely neve: „Tuskó".

A hely kissé sötét volt a csukott ablakok miatt. Macskaköves padlózat, össze-vissza festett falak, rajta szabálytalanul feleszkábált polcok, és átívelő, leharcolt, egykoron karácsonyi dekorációként számon tartott égősorok adták a hely hangulatát. Elég tágas volt ahhoz képest, amekkorának tűnik az épület. Néhány régiségnek számító ülőgarnitúra és fotel volt szembe tolva egymással, közöttük kis dohányzóasztalok, kopott padok nagy kerti asztalokkal. A falon darts, a pult feletti polcon pedig hevert egy tábla, ami oldalára volt fordítva: „Kártyajáték a pultnál".

Ezalatt a tábla alatt dolgozgatott Viola, aki a pulton lévő aprócska tükörben gyakran megleste magát, jól áll-e vörös haja, nem kenődött-e el a sminkje. Aggastyán rádió volt a legfelső polcon, a retró adón recsegve szóló Midnight Oil számra néha tett egy-egy ritmusos mozdulatot. Amint meghallotta az összegubancolódott ajtócsengő hangját, egyből kihúzta magát, és mintha keményen dolgozna, aki nem is figyel fel a várva-várt vendégekre, meglepődést színlelt.

- Ó, sziasztok! - nézett mosolyogva a két fiúra, akik beléptek az ajtón.

Két fiatal férfi lépett be rajta. Két hasonló magasságú, azonos termetű, hasonló srác jött be az ajtón.

- Szia Viol! - köszönt boldogan Csongor, majd lehuppant a pultnál lévő egyik bárszékre. Viola bár kedvesen mosolygott rá, tekintete mégis a másik fiút fürkészte.

- Hali! - huppant le Csongor mellé testvére.

- Dani, ezer éve nem láttalak! Mi újság? - kérdezte Viola, Dani pedig Csongorra nézett.

- Majdnem ugyanazt látod viszont rajta. Ezt meg mindig itt eszi a rosseb. - Csongor elnevette magát testvére szavain.

- Attól, hogy testvérek vagytok, még nem helyettesít téged. Annyit nem hasonlítotok! - legyintett Viola. - Na, ki mit kér?

- Én egy zéró narancsot. - kezdte Dani.

- Egy kocsmában? Ne már, Dani, legalább egy fröccsöt igyál!

- Nem lehet még alkoholizálnom, kiakad a szenzor. - mutatott a hasán kitüremkedő szenzorra. - Az új inzulinommal még finomkodnom kell.

- Ah, francba! - mondta csalódottan, majd Csongihoz fordult.

- Én iszok veled egy fröccsöt! - mondta Csongi, miközben mosolyogva felkönyökölt az asztalra.

- Te legalább bűntárs vagy a rosszban. - sóhajtott beletörődve Viola.

- Nem azt mondtad, hogy anyád is benéz ma? - kérdezte Dani lelkesen körbetekintve.

- De, de a Marosi megint kitalált valamit, ami miatt megszidja azt a nőt. Helyes is. - forgatta szemeit. - Úgy kell neki, aki munka közben állandóan a telefonján lóg.

- Lilla ennyire telefonfüggő lenne? - kérdezett bele Csongor.

- Inkább pasifüggő. - vont vállat a lány. - Egészségetekre!

Csongornak a fröccsöt, Daninak pedig a cukormentes narancsot tálalta, ő maga pedig tisztán ivott egy deci bort. Hárman koccintottak, és ittak egy kortyot. Dani nem tűnt érdeklődőnek, szemmel láthatóan unta magát, amin Viola készségesen segíteni akart.

- Aztán milyen a helyzet a melóban? - kérdezte Viola. - Dani?

- Mindig van valami, állandóan hívnak, hogy most ez nem jó, most az. Kihagytam másfél hetet, és már összedőlt a világ.