Éjféli szikra 2.

Súlyos kihágás

- Nocsak, nocsak! Újra együtt a gerlepár. . . - sziszegi Mark. Közben egyre több pofont kap Dracótól, de az látszólag nem érdekli. - Milyen kár, hogy nem tarthat sokáig!

Mark keserű szavainak áradata egyre jobban feltüzeli Dracót. Egyre nagyobbakat üt és az adrenalin is ezrével tombolhat benne.

- Gebedj meg Lautner!

Egyszer Draco kerekedik felül, egyszer pedig Mark. A fiúk arca már több sebből vérzik és a szobámon is újabb alakításokat végeznek. A képek már miszlikbe vannak tépve és a szekrényem is behorpadt kivillantva az egyik pezsgőszínű csillogó ruhámat.

- Nem tudom, hogy tudsz minden nap tükörbe nézni! - jelenti ki Mark két jobb horog között. - Azzal a tudattal élni, hogy nem csak téged. . .

- Pofa be! - üvölti Draco mikor már a lepedőmön hemperegnek és próbálnak kimászni a paplanok alól.

- Fejezzétek be! - parancsolok mindkettőre, de a hangom egyik fülükön be, másikon ki.

- Ezt visszakapod!

Egyre nagyobb felfordulás kerekedik körülöttem. A cuccaim a padlón hevernek és itt-ott vérfoltok éktelenkednek a szőnyegen. A fiúk harckiáltásaitól visszhangzik a szoba én meg csak állok és nézek ki a fejemből. Nem mintha tudnék bármit is tenni. Gondoltam rá, hogy közéjük ugrok, de túlságosan rettegek a következményektől. Két feldúlt és verekedő tinédzser közé nem ugrik be egy épelméjű ember.

- FEJEZZÉK BE! - hallatszik még egy parancsoló szó, de ez már nem az én torkomból jön elő. Piton áll az ajtóban, miközben a tekintete a fiúk és közöttem ingázik.

- Tanár úr!

- Álljanak fel mindketten! - szólítja fel a bájitaltan tanár a két bunyózót, akik történetesen már a fürdőszobám előtt fetrengenek.

Mark és Draco gyilkos pillantásokat váltva egymással kelletlenül felállnak és a tanárra néznek. Nem tudnám eldönteni, hogy Dracóék vagy Piton kelt ijesztőbb benyomást.

- Mit művelnek a Potter lány hálójában, hm? - kérdezi felháborodottan. - Egyáltalán hogyan jutottak be?

Ezt fordítva is megkérdezhetnénk a tanártól.

- Sajnálom tanár úr! - szabadkozik Mark. - Mi csak. . .

- Nem érdekel Lautner! Átlátom a helyzetet! - jelenti ki megfontolt hangon karba tett kézzel. - Potter maga a hibás!

- Tessék? - kérdezzük mind a hárman.

- Felelőtlen dolog volt beengedni a fiúkat a hálókörletébe! A maga vérén szárad a szobájában történt károk!

- Mi van? - kérdezik szinkronban a fiúk.

- Takarítsanak fel! AZONNAL! - adja ki az utasítást. - Utána pedig. . - gúnyos mosolyra húzza a száját. - Elmegyünk az igazgatóiba!

- De uram, nem történt semmi olyan. . . -próbálkozom, de Piton tekintete belém fojtja a szót.

- Nem érdekel Potter! Pakoljanak össze és húzzanak az igazgatóiba! Dumbledore már biztosan várja önöket!

Piton hátrébb lép és mielőtt távozni megkíséreli becsukni maga mögött az ajtót, de az tőből leszakad és ketté hasad a padlón. Egy pillanatra meghökkenten felnéz ránk majd távozik. Még láthatjuk a lobbanó fekete köpenyét mielőtt végleg eltűnne a sötét folyosókon.

- Ha még egyszer. . . - kezdi Draco , de átveszem Piton szerepét.

- Nehogy újra kezdjétek! - kiáltok rájuk, mire egy kék és egy barna szempár is rám szegeződik. - Rakjatok rendet a szobámban! Bűbájjal vagy mit bánom én! Csak csináljátok!