Nem. NEM! Kizárt! Semmiképpen sem! Szó sem lehet róla! Semmiféleképpen! Nem tudom, hogy még hányféleképpen mondhatnám el azt, hogy NEM?
- Nem! - Igen, lassan rájövök, hogy nem csak gondolatban kellene zsörtölődni. - NEM!
- Stella. . .
- Nem ti dönthetitek el, hogy hogyan és kivel élem az életemet!
- Félre érted Stella! - Draco közelebb lép. - Nem irányítani akarjuk az életedet csak, hogy végre dönts, mert ez, ami most van. . . semelyikünknek sem jó!
- De hiszen már döntöttem! Megmondtam, hogy semelyikőtöket nem választom!
Fel-alá kezdek járkálni a szobámban. Miért vannak itt? Már elmondtam, hogy nem választok erre megzsarolnak, hogy örökre kizárnak az életükből, mert nem döntök? Barmok!
- De Stella. . . Ezt te magad sem gondoltad komolyan! - mondja Mark. - Igaz, hogy nem választottál, de a döntésedtől függetlenül mindig visszahúzol magadhoz.
- Amikor Cole nekem esett akkor is megcsókoltál, hogy megállíts! Meg is pofozhattál volna!
- Tudod, most, hogy mondod kedvező az ajánlat - felelem összehúzott szemekkel.
- És a víz alatt is visszacsókoltál - érvel Mark.
- Te kezdeményeztél! - Tuti, hogy nem fogom magam könnyen adni.
- Mindegy! - Aha, persze, amikor őt hibáztatnám máris mindegy a szitu. - A lényeg az, hogy vagy döntesz vagy elfelejtesz! Mindkettőnket.
- És mi lesz ha választok? Hm? A másikat felejtsem el?
- Nagyjából . . . - Bólint Mark.
- Na menjetek a fenébe!
Ismét az ajtóhoz veszem az irányt, de Pansy még mindig zárva tartja. A sok kilincsráncigálás után feladom és háttal az ajtónak dőlök.
- Nem érdekel, hogyan, de húzzatok el! - Kifújom a levegőt és az ágyam felé veszem az irányt.
- Stella!
Draco visszahúz magához és a csokoládé barna szememet összebilincseli az ő égszínkék íriszével.
- Meg kell értened, hogy nincs más választásunk! Szeretlek és szerintem a maga elcseszett módján Mark is, de egyszerre nem lehetsz mindkettőnkkel méghozzá úgy, hogy nem is vagy együtt semelyikünkkel. - Összeráncolom az orrom a fura megfogalmazásán. - A kirándulás vége. Addig kapsz határidőt.
- Tessék?
Na most telt be a pohár!
Kibontakozom Draco karjaiból, hogy az ajtónak ugorhassak, de még az elrugaszkodásom előtt egy jobb ötlet ötlik a fejembe. Kopogtatni kezdek a barna felületen, mire valaki megmozdul a másik oldalról.
- Lerendeztétek? - kérdezi Pansy.
- Nem - vágja rá a két fiú.
- De! - kísérem a hangjukat. - Választottam.
Innen is érzem, hogy a fiúk közelebb lépnek, de nem mernek megszólítani. Sajnálatos módon csalódást kell nekik okoznom.
- Kit? - kérdezi Pansy kíváncsian, de érzem a hangjában a mögöttes érdeklődést. Jól tudom, hogy kit kell mondanom, azért, hogy konkrétan feltépje az ajtót.
- Markot.
Az ajtó kivágódik Pansyvel az élen. Gondolom repes az örömtől, hogy nem szíve választottja mellett voksolok, de hamar rájönnek, hogy ezzel csak az ajtót akarom szabaddá tenni.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Éjféli szikra 2.
RomantizmMiért engem vesz célba a könyörtelen ÉLET és miért ott üt ahol a legjobban fáj? Amikor minden tökéletes és a szavai a bőröd alá bújva beívódnak minden porcikádba,de hirtelen kiderül,hogy minden amit mondott hazugság.. Draco és Stella tűzön-vízen men...
