Éjféli szikra 2.

Emlékszel?

Cole magasodik fölém a pálcáját szorongatva. Ide-oda ugrál a tekintete köztem és a fürdőszobaajtó között, ami mögött Mark zuhanyzik. Amint konstatálja, hogy a Mardekáros fiú még egy jó ideig a forró vízben áztatja magát elindul felém. Egy pillanat alatt felugrok az ágyból és rá szegezem a pálcámat.

- Úgy látszik vesztettem. Walesben még arra fogadtam, hogy a szőkével szűröd össze a levet! - Gonosz mosolyra húzza a száját.

- Ki ellen fogadtál?

- Magam ellen!

- Látszik, hogy őrült vagy!

Na, ezt nem kellett volna!

A fiú a torkomnak szorítja a pálcáját, a nem domináns kezével pedig a számat fogja be, hogy még véletlenül se vetemedjek segélykiáltásra. Meg sem fordult a fejemben, van egy olyan érzésem, hogy Mark a tus alatt éneklő típus és nem hallana meg.

- Most szépen velem jössz!

- Miért? - Emlékeztetném rá, hogy elméletben Markra is fáj a foga, de inkább nem teszem meg. Meghalnék, ha baja esne.

- Befejezem azt, amit elkezdtem Walesben!

- Megölsz? - Nem tudom, hogy hallja-e a szavaimat a számra szorított kezétől, de a homlokomba szaladt szemöldököm elárulhatja a kijelentésével kapcsolatos kétségeimet.

- Még nem.

Ezzel kirángat a szobából. Végigcaplatunk a sulin és bár valóban halálfélelmemnek vagy rettegésnek kellene úrrá lennie rajtam, de mégis a ruházatom hoz zavarba. Ez a fekete bugyi és térdig érő póló nem igazán egyezik a Roxfort által előírt egyenruhával.

- Hová viszel?

- Mondta valaki, hogy kérdezhetsz? - horkant fel.

- Azt hittem vagy annyira pszichopata és őrült, hogy hangokat hallasz - jegyzem meg gúnyosan.

- Kettőnk közül még is te vagy az, aki hangokat hall.

Egyenesen a csillagászati teremhez ráncigál, ami sok emléket idéz fel bennem. De nem ez a megfelelő pillanat, hogy felelevenítsem az itt töltött óráimat. Ha persze lesz-e még rá alkalmam.

- Reménykedjünk benne, hogy valamelyik pasid érted jön.

Elfog a félelem.

- Mit akarsz Marktól?

- Leginkább Draco tudna segíteni. . .

- Mit. . . akarsz. . . Marktól? - ismétlem már idegesebben.

- Őt meg akarom ölni, Dracónak még hasznát vehetem.

- Frászt ölöd meg! - Igyekszem kirángatni magamat a szorításából.

- Ne aggódj a szöszivel is leszámolok! - Gyilkos fény villan a szemébe, amitől elborzadok.

- Remélem magadra gondolsz.

- Dracóra! - sóhajtja olyan ,,mintha nem lett volna egyértelmű" hangon.

- Felőlem csinálsz vele, amit akarsz, de hagyd békén Markot! - Nem tudom miért, vagy az okát, de ezektől a szavaktól még a szám íze is keserű lesz.

- És veled mi legyen, hm?

- Nem érdekel! - fakadok ki magamból. Még Cole-t is meglepik a szavaim. - Tehetsz velem akármit, de ha Marknak ártasz, megöllek.

Komolyan is gondolom.

- Sajnos nincs idő csevegni, megjött a felmentő sereg!

Cole hátrahúzódik engem is magával rántva egy sötét zugba. Kijelentése értelmet nyer a közeledő léptek zajával. De nem csak egy, több ember közeledik errefelé. Nagyon remélem, hogy Mark nincs köztük, mert Cole-nak feltett szándéka ártani neki.