Éjféli szikra 2.

Gyilkosok, szakítások, randevúk

- Stella. . . szeretlek.

Erre a két szóra ébredek. Nem tudom, hogyan hallom meg, lehet, hogy a fülem vált át szuper hallásba, de az illető épp, hogy nem magában beszél. Suttog.

Felülök az ágyon és nem meglepően azt tapasztalom, hogy Draco ajka formázza ezeket a szavakat.

- Kérlek ne. . . - Mielőtt visszahajtanám a fejem, felfigyelek Draco álombeli szavaira. Volt már rémálma, régebben, de nem rémlik, hogy beszélt volna. - Hazudik. . .

- Draco! Ébredj fel! - Kicsit megrángatom a vállát, de nem ébred fel. Egy verejtékcsepp gyöngyözve folyik le arcán, közben újabb szavakat suttog.

- Ne fogadd el tőle. . .

- DRACO!

A fiúnak csak a szempillája rebben, viszont a keze igenis mozgásba lendül. Óvatosan magához von és hátulról átölel. Jó erősen magához szorít, mintha valamitől meg akarna óvni. A hátamon érzem szapora szívének vágtáját, ami percekkel később csillapszik. Azon az éjszakán több szó nem hagyja el a száját.

Másnap reggel egyedül ébredek az ágyban. Amint felülök Dracót pillantom meg az ágy végében. Engem néz, ki tudja mióta.

- Jó reggelt Későn Kelő Kisasszony!

- Jó reggelt Álmában Beszélő Fiatalúr!

Egy hamiskás mosolyt villantok Dracóra, majd azt követően felállok és felveszem azt a ruhát, amit a kirándulás utolsó napján hordtam. Amióta megérkeztünk ki sem mozdultam Draco szobájából, emiatt egy göncöm sincs amit felvehetnék Draco pólóján kívül, amiben szívem szerint nem igazán sétálnék a Mardekár Klubhelyiségében.

- Ezt hogy érted?

Épp húzom fel a nadrágomat, még a gombig sem ér el a kezem amikor Draco a kacsómnál fogva magához húz.

- Mire gondolsz? - Begombolom a nadrágom. - Hogy álmodban beszéltél?

- Nem beszéltem álmomban! - mondja határozottan.

- Ó, dehogynem!

- Nem! - tiltakozik.

- De! Nem tudom, hogy mit álmodtál, de határozottan beszéltél álmodban!

Draco arckifejezéséből ítélve, nem hisz nekem, de azért rákérdez:

- És mit mondtam?

- Csupa rossz dolgot! - vágom rá nevetve. Nem díjazza a szarkazmusomat.

- De komolyan! Miket hadováltam össze az éjszaka?

- Először azt mondtad, hogy szeretsz!

- Ennek van valóságtartalma! - látja be. Egy bólintással jelzi, hogy folytassam.

- Majd valakinek valami olyasmit mondtál, hogy ,,Kérlek, ne!". Aztán azt állítottad, hogy hazudik! - Draco reakciója egyáltalán nem tetszik. Befejezem, aztán rákérdezek, hogy miért feszült be ennyire. - Az utolsó, amit mondtál az volt, hogy ,,Ne fogadd el tőle!".

Draco megfogja a csípőmet és az ágyra ültet. Felpattan, felrángat magára egy nadrágot, de csak akkor jut el a tudatomig, hogy le akar lépni, amikor már mindkét cipő a lábán van.

- Hova mész?

- Rossz előérzetem van.

Várom, hogy beavasson a komolyabb részletekbe, de ennyiben hagyja. Minden lépését szuggerálom, próbálom felfogni, hogy a mondandóm miért izgatja fel ennyire, de természetes, hogy nem vagyok ezzel tisztában, hiszen nem avat be, hogy mit álmodott, ami elindította ezt a hirtelen sietséget.