Éjféli szikra 2.

Emlékképek

Mert, beléd szerettem.

Lejátszódik előttem az a pillanat amikor először megszólít. Amikor először, akaratom ellenére megcsókol. Amikor ellejtettük az első táncunkat. Amikor számtalanszor veszekedtem vele, mert nem tudta felfogni, hogy Dracóval akarok lenni a szánalmas próbálkozásairól nem is beszélve.

Ezek a jelenetek egy pillanat alatt lepörögnek az agyamban, ahogy a szavai is, de akkor sem tudom megérteni. Régebben Marktól nagyon távol álltak a gyengéd érzelmek, sőt a pozitív érzelmek, de most. . . valami megváltozott benne. Nem tudom, hogy mi az, ami helyre billent benne, de az tuti, hogy én voltam az aki ezt nála előidézte.

- Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, mert. . . a részemről csak 3 hete ismerjük egymást, de. . . nekem az is elég volt!

- Mark. . .

- Ne! Ide figyelj!

A fiú leül az ágyra az ölébe von és összekapcsolja a hasonló színű szempárunkat. A lábamat a combja mellé igazítja és eltűri az arcomba lógó tincseket.

- Szeretlek, bármilyen abszurdul is hangzik! Az együtt töltött napok ébresztettek rá, hogy bármennyire is jó volt minden este bulizni, minden reggel más csajjal ébredni. . . sokkal boldogabbá tesz amikor megmosolyogtatlak, amikor elsütök egy hülye viccet, te meg vállon ütsz! Az Istenért még azt is hagynám, hogy még egyszer rocker frizurát csinálj nekem, minthogy nélküled töltsek akár egy percet is! - győzköd.

- Figyelj Mark. . .

A számra szorítja a kezét.

- Még nem fejeztem be! Tudom, hogy a ,,régebbi" énemről alkotott véleményed az elmondattak alapján sokkal negatívabb, mint a mostani, emiatt légy szíves. . . próbálj meg annak a fiúnak választ adni, akit az elmúlt hetekben ismertél meg!

Majdnem lecsusszanok, emiatt Mark a csípőmnél fogva gyorsan visszahúz az ölébe és hátrébb ül az ágyon.

- Az is világos, hogy Dracót még valahol belül mindig szereted, de. . .

- Mark! - dörmögöm a keze alatt.

- De nézd meg miket művelt veled! Nem választhatod őt, amikor. . .

Ráharapok a kezére, amit azonnal elkap. Egy nevetséges grimaszt ölt rám.

- Hé! Ne legyél ilyen harapós! - Megrázza a kezét. - Na! Ott tartottunk, hogy. . . - Ismét a számra szorítja a kezét, amit azonnal elkapok onnan.

- Hé! Én is szeretlek, de ha még egyszer a számra teszed a kezed kiváglak az ablakon! - mondom durcásan, de csak a mondatom végén jut el az agyamig, hogy mit is mondtam.

- Mit mondtál? - kérdezi csillogó szemekkel.

- Hogy kiváglak az ablakon! - Próbálom kiküszöbölni a csorbát, de ő erre csak aranyosan megrázza a fejét.

- Csak még egyszer Stella! - könyörög.

- Szeretlek! - Felsóhajtok. Most ezt komolyan kimondtam? Jézusom. . . .

Hirtelen megint a számra szorítja a kezét.

- Még jó, hogy nincs ablak!

- Idióta!

Mark elkapja a számról a kezét és megcsókol. Lassan hátrafekszik az ágyra, engem meg magával ránt, az ajkunk közben sem válik el egymástól. Megcsap az ismerős kölni illata, ami halálosan beindít, emiatt már tuti, hogy el fogom rejteni. Milyen gáz lenne már ha a tanóra közepén felizgatna egy kölni illata.