Éjféli szikra 2.

Szerelmi és világi sorscsapás

Kíváncsi vagyok, vajon mikor fog behorpadni, vagy beszakadni ez az ajtó? Vajon hányszor kell még odarúgnom, illetve hányszor kell még ököllel odavágnom a közepébe, hogy a mögötte lévő személy egy finom csuklómozdulattal ajtót nyisson? Fogalmam sincs, lehet, előbb ütök rajta egy lyukat, de nem izgat, addig ütlegelem, amíg meg nem jelenik a szoba tulajdonosa.

- Megyek már! - kiabálja ki ingerülten a fiú.

Na végre! Már kezd fájni az öklöm.

Mint megjósoltam, az illető lazán lenyomja a kilincset a kulcs elforgatását követően és a szélességéhez képest nyitja ki az ajtót. Azaz résnyire.

- Azt hittem már ebben az évszázadban, nem engedsz be - lépek el mellette miután szélesebbre rúgom a feketére lakozott bejáratot.

- Bocs, de mennyi az idő? Hajlani 6 óra! - förmed rám.

- Akkor nem is jöttem korán - nevetek fel.

Körbe nézek a zsúfolt szobában. A szekrény üres, az ágy gyűrött, a holmiai vagy 8 kartondobozban foglalnak helyet, maximum egy bőröndöt láthatok, de az is tárva nyitva gyűrött ruhákkal. Fekete-zöld talárja a fürdőajtó kilincsén lifeg, ami mögött érintetlen fürdőszoba áll. Csak a zuhanyzó tiszta víz, rgo azért mosakszik.

- Költözöl? - fordulok felé.

- Ööö. . . nem?

Akkor csupán rendetlen, nem mintha ítélkeznék, aki hónapok óta Marknál tölti az éjszakát, az igazán megszokhatja. Az mellékes, hogy más személyek említésére keserű féltékenység gyülemlik fel, viszont nem a barátom exein akarnék morfondírozni.

- Mit akarsz? - tér a tárgyra, engem megelőzve. Még a mellkasa előtt is összefonja a mancsait. Egyértelműen nem engem várt így kora reggelre, bár az alsógatyáját nézve( ami alig van felrágatva a fiún) és a környezetét, kétlem, hogy várna akárkire.

- A vidámparkban említetted, hogy van ez a fura. . . adottságod. - találom meg a megfelelő szót. - Azt szeretném, hogy használd.

- Nem tudom miről beszélsz - hazudik Ethan.

- Ethan, ne szórakozz! Te magad mondtad! Vagy azt is. . .

Nem! Kizárt! Bár. . . mi van ha az a beszélgetés is csupán hallucináció volt? Fogalmam sincs, hogy mi valódi és mi nem az!

- Hallucinálsz? - kérdezi kidülledt szemekkel.

- Ezt egy szóval sem mondtam!

Ethan kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de végül mégis becsukja.

- A segítségedre van szükségem! A napokban ilyen-olyan események, akár emlékek törnek rám! Amikor elájultam a Klubhelyiségben, tudom, hogy ott voltál, láttalak, akkor is emlékképeket és szavakat láttam és hallottam a fejemben, de ezekre nem emlékszem! - magyarázom. - Ha van bármi esély, illetve hatalmad arra, hogy ezen segíts, akkor légy szíves. . .

- Mióta vannak ilyen képzelgéseid? - vág a szavamba.

- Öhm, pár napja kezdődtek! Először csak álmaimban, de aztán ébren is olykor-olykor rám jön! - hadarom. Ha kérdései vannak, akkor csak hajlik arra, hogy segítsen. Nem szalaszthatom el az alkalmat.

- És mit látsz ilyenkor?

- Egy fiút, akit tudom, hogy szeretnem kéne, emlékeznem kéne rá, de. . . nem megy! És. . . - kapok észbe. - Van egy gyűrű!

- Egy gyűrű? - emeli fel a szemöldökét. - Valaki megkérte a kezed?

- Mi? Dehogy! - rázom meg a fejem. - Várj! Mi van ha a jövőt látom?