Lassan kibújok Draco öleléséből a könnyeimet törölgetve. De nem járok sikerrel, mert az arcomon legördülő sós folyadék úgy zúdul a szememből, akár egy vízesés hatalmas szirteken. Különféle légzőgyakorlatokat elsajátítva sem tudom lenyugtatni magamat, még a fiú ölelő karja sem tud visszazökkenteni nyugodt állapotomba. Viszont Mark már igenis képes kirángatni az összeomlásomból. Csupán azzal, hogy feláll a földről, jelezve ébrenlétét.
- Stella. . .
Gyakorlatilag kiszakadok Draco karjaiból és Marknak ugrok. De a szőkeség még idejében elkapja a könyököm.
- Hé, hé, hé! Mit csinálsz?
- Csupán a vízbe akarom fojtani! - sziszegem a fogaim közül.
Draco karmaiból kiszabadulva Marknak vetődöm, akinek ezúttal sikerül neki esnem. Legalábbis ha a karmolászást és mellkas püffölést annak lehet hívni.
- Nyugodj le, hercegnőm - kapja el a csuklómat. - Vegyél mély levegőket és gondolj arra, hogy. . .
- Ezt nehogy folytasd! Be adtál nekem valami. . . - akármit. - bájitalt. Hagytad, hogy összetörjem Draco szívet, sőt, rávettél volna arra is, hogy megöljek valakit!
- És? Boldog voltál velem. - próbál a lelkemre hatni.
- Francokat! Az mind hazugság volt Marcus! Hazugság. - ismétlem jelentőségteljes pillantásokkal. - Csupán ámítottad magadat.
- Pont, hogy fordítva, nem? - veti fel gúnyos hangon. - Pont, hogy te ámítod magadat, Stella! Hiszen szerettél, amit a bájital hatása alatt éreztél, nem volt valótlan.
- Szerinted valóságos volt a beteges vonzódásom és gyilkos hajlamom? Elment az eszed? - fakadok ki magamból. - Szerinted képes lennék józan eszemnél ártani a bátyámnak?
Ismét könnyek gyűlnek a szememben. Ha nem a Mark iránti haragomra koncentrálok akkor Harry vértől ázó teste villan a fejembe a keserű és csalódott arcáról nem is beszélve. Sosem fog megbocsájtani nekem, ahogy én sem magamnak. A mögöttem állót lelkileg, Harryt testileg bántottam. Bár Draco megbocsájtott nekem én nem tudok szemet hunyni efelett. Képtelen vagyok rá.
- Tudod, hogy szeretsz. . .
Mark felém nyúl, mire arcon csapom.
- Gyűlöllek, Marcus! - vallom be, őszintén. Régebben sem voltam odáig érte, némelyik húzása miatt ,,utáltam", de még soha nem éreztem iránta ilyesfajta elsöprő gyűlöletet, mint most. Legszívesebben darabokra szaggatnám, de nem csak a mugli világban tiltja ezt a törvény.
- Ne hívj így!
Most már meg sem lepődök, hogy a mondandómnak csak a fele jut el az agyáig. Ahhoz az apró pontjáig a fejében, ami lehet, hogy ott van, csak nem szokása használni. A lejjebb zakatoló szervével együtt.
- Igazad van, lehet, hogy rá szokom a Lautnerre! De, hogy őszinte legyek az töltene el a legnagyobb boldogsággal, ha soha többé nem kellene rád néznem és hozzád szólnom!
Dracón átsuhan egy győzedelmes mosoly, de a helyzetet nézve hamar rendezi arcvonásait.
- Ezt még túlélem, de akkor legalább ne hazudj! - Mélyen a szemembe néz. - Képtelen lennél gyűlölni!
- Ha nem ezt érezném, nem ezt mondanám a szemedbe! És elhiheted, ha egyszer ezt kimondom valakinek, soha többé nem fogok máshogyan érezni iránta! - fogalmazok így direkt. Újabb könnyek gyűlnek a szemembe.
YOU ARE READING
Éjféli szikra 2.
RomanceMiért engem vesz célba a könyörtelen ÉLET és miért ott üt ahol a legjobban fáj? Amikor minden tökéletes és a szavai a bőröd alá bújva beívódnak minden porcikádba,de hirtelen kiderül,hogy minden amit mondott hazugság.. Draco és Stella tűzön-vízen men...