Éjféli szikra 2.

Vészcsengők

Émelyeg a fejem, mintha fejbe kólintottak volna. Érzem az arcomon, hogy valaki pofozgat, de nem tudok reagálni. Próbálom minden egyes izmomat megmozgatni, de azok elernyedtek, mozgásképtelenné váltak. Alig jut oxigén a tüdőmbe, legalább egy tucat ember állhatja útját a levegőmnek. Lassan már pirosra paskolják az arcomat de nem tudom megakadályozni. Mégis miért bénultam le? Hermione átka mire szolgált és emiatt miért lettem egy sopor-os zombi?

- Fejbe kéne rúgni! - tanácsolja valaki. Na ha megmeri én sokkal rosszabb helyen fogom megrúgni.

- El kéne vinni a gyengélkedőre! - mondja Hermione, a kis ártatlanka. Mintha nem tudná, hogy ő okozta ezt nekem.

- Hogy hívják? Madam Pomfrey kíváncsi lesz rá! - fűzi hozzá a tesóm, de a szavai után csak a sorozatos ,,nem tudom" következik.

- Egyáltalán mi baja? - kérdezi Ron csámcsogva. Nem is kell kinyitnom a szemem, ahhoz, hogy rájöjjek éppen eszik valamit, mivel állandóan tömi a fejét.

- Itt találtuk Hermione szobája előtt! - világosítja fel Seamus a megzavarodott fiút. Nem mintha én nem lennék kótyagos. Mi folyik itt?

- Most már tényleg fejbe rúgom! - jelenti ki egy lány. Erre kipattan a szemem, mert azonnal védő funkcióba állítom magam. Mondhatnak rám bármit, de nem fognak képen rúgni.

Amikor felnézek kíváncsi szempárokba botlom. Legyen az kék, zöld, barna vagy fekete, mind úgy néznek rám, mintha még sosem láttak volna fehér embert. Hatalmast késztetést érzek arra, hogy Hermionét megrúgjam, de túlságosan gyengének érzem magam hozzá és ő sem úgy néz ki, mint aki nekem akar esni.

- Jól vagy? - kérdezi Harry, miközben a kezét nyújtja felém. Mosolyogva elfogadom. Lassan felhúz, de még az éber állapotom, se zavarja el a tömeget. A fél Griffendél engem figyel.

- Mardekáros! - jelenti be egy elsőéves fiú lélegzet visszafojtva. Mint, amikor egy ellenség lép a felségterületére.

- Hogy hívnak? - kérdezi Harry rám emelve a kék szemét. Szerencsés! Anyámtól örökölte, akinek ugyanilyen gyönyörű szeme volt, de legalább én nem vakulok meg a napos hóesésben.

- Most szórakozol, ugye? - kérdezem már majdnem nevetve.

- Biztos beverte a fejét! - áll mellénk Taylor. - Én szívesen elviszem a gyengélkedőre!

- Arra semmi szükség! - rázom meg a fejem. Pillanatnyilag Harry amnéziája sem érdekel, csak egy valakit akarok látni. - Hol van Draco?

- Draco Malfoy? - kérdezi Ron felemelt szemöldökkel.

- Ismersz rajta kívül más Dracót?

Minden egyes jelenlévő úgy mered rám, mint egy földönkívülibe. Mi ütött az emberekbe?

- Az előbb ment el, bár nem tudjuk, hogy mit csinált itt! - mondja Harry. - Te mit akarsz tőle?

- Ő a barátom, mintha nem tudnád! - mindenki meghökkenve mered rám. - Jaj, ne játsszátok a hülyét!

- Draco a pasid? - kérdezi Taylor. - Nem Pansy Draco barátnője?

- NEM! - vágom rá. - Dehogyis!

- Az érdekes! Az előbb őt kereste eléggé sietve! - vakarja meg a fejét Harry.

- Ez nagyon fura! - rázom meg a fejem.

- Oké! Valószínűleg beverted a fejed és nem emlékszel semmire! Azt tudod, hogy hogy hívnak? - kérdezi Hermione, miközben átkarol.

- Stella!

- Stella mi? - próbál utalgatni a vezetéknevemre. Most komolyan elfelejtette, hogy ki vagyok?