Éjféli szikra 2.

Dupla randi

Másnap reggel hosszú perceken keresztül csak bámulom Mark arcát és próbálok rájönni, hogy miért is vagyok itt. Bosszúból? Unalomból? Vagy Draco elvesztése miatt a második opciót választom? Ez volna az igazság vagy csak egy kellemes hazugság, ami megvéd a valóságtól? Valószínűleg igen. Minden helyzetben Dracót választanám, de a tény, hogy elfelejtett megváltoztatta. Visszalökte ahhoz az énjéhez, aki ezelőtt volt Mark pedig azt az oldalát mutatja most, amit eddig rejtve tartott. Kizárt, hogy azonnal feladjam és Mark bűvkörébe ragadjak örökre, először természetesen megpróbálom visszaszerezni az emberek emlékeit. Azt nem tudom, hogy mit fogok csinálni utána, bár azt se tudom, hogy hogyan fogok az oda vezető útnak neki állni.

- Miért bámulsz? - kérdezi Mark álmos szemekkel. Azonnal kiránt a gondolataimból. - Ennyire káprázatos vagyok?

- Ó, te nagyon! - nevetek fel. Felülök vele párhuzamosan, azután pedig csak némán nézzük egymást. Semelyikünk sem tudja, hogy hogyan tovább. Ha lefeküdtünk volna, amit tuti, hogy megbánok a jövőbe, akkor most nem lennénk ebben a helyzetben. Viszont egy köztes állapotba ragadtunk, amiből nem tudunk szabadulni.

- Mi lesz az első órád? - kérdezi zavartan. Számára nagyon új egy lány mellett ébredni talpig felöltözve, azt elhiszem.

- Öhm. . . növénytan! - Ha még persze van órarendem!

- Nekem bájitaltan!

Okéé. . .

Lesütött szemmel állok fel az ágyról és szedem össze a cuccaimat, ami igazából egy kardigánból áll. Magamhoz veszem és a fiúra nézek.

- Majd találkozunk! - rávillantok egy félmosolyt és azonnal az ajtó felé veszem az irányt. Jelenleg azon sem lepődnék meg, ha a falra az lenne kiírva nagy zöld betűkkel, hogy VÉSZKIJÁRAT.

- Várj! - állít meg. Felpattan az ágyról és elém áll.

- Igen? - nézek fel a szemébe. Hú! Ő még magasabb.

- Mit csináltam? - kérdezi aggódva.

- Semmit! - vonom meg a vállam.

- Figyelj. . . Én még sosem csináltam ilyet! - néz az ágyra meg kettőnkre.

- Még nem aludtál lánnyal? - emelem fel a szemöldököm.

- Tudod, hogy igen! De. . . így még nem! - próbál felvilágosítani. - Nem akarom elrontani!

- Nem is fogod, csak. . . ne siessünk sehová, oké? - mosolygok rá. - Még nem akarok semmi komolyba belerohanni!

- Ja, megértem! Még én sem hevertem ki Tinát vagy Lisát vagy ki tudja, hogy hogy hívják őket! - nevet Mark, mire én is csatlakozom hozzá.

- Akkor van rá egy délutánod! Suli után találkozunk!

Mark előrehajol, hogy megcsókoljon, de inkább elveti az ötletét, aminek őszintén örülök. Félúton elhajol és egyet visszalép. Látom az arcán a kavargó gondolatokat és arra jutok, hogy az lenne a legjobb ha azonnal megszabadítanám magunkat ebből a kínos helyzetből.

- Szia! - mosolygok rá, de mielőtt visszaköszönhetett volna kilépek az ajtón és egyenesen kiindulok a klubhelyiségből.

Amint kiérek a csarnokhoz egyből Pansybe és Dracóba botlom, akik meglehetősen tesznek a körülöttük lévőkre. A fiú a falnak támaszkodik és úgy falja a csajt, mint egy rendőr a fánkot, Pansy pedig úgy csimpaszkodik az említett nyakába, hogy gyakorlatilag megközelíti a csimpánzok napi tevékenységét.

Lassan elsasszézok mellettük, mert ha tovább nézem vagy sírva fakadok vagy ordítani kezdek.

Épp, hogy elhaladok a gerlepár mellett amikor meghallom, hogy Pansy sietősen búcsúzkodik Dracótól és mellém szegődik. Sőt! Belém karol és rám villantja a mosolyát.