Cho órákon keresztül faggat a történtekről és legalább négyszer visszakérdez Bellatrix húzásáról. Persze amikor kellően felfogja az egész sztorit belekezd a saját meséibe ami kerek egy évet foglal magába. Harry hamar ott hagy minket legalább három ölelés kíséretében, mert nem igazán érdekli a csajok csacsogása. De megértem, hiszen a végére már én is belefáradok saját magunkba.
A Hollóhátas barátnőm mesél néhol groteszk, elég vicces, viszont hátborzongató történeteket is. Többek között a tavalyi király-királyné bált, ahol Ron és Pansy lettek a király és királynő. A nyertes táncról ne is beszéljünk ahol elvileg Pansy mindent megtett azért, hogy ne érjen a fiúhoz, aki közben valami muffinon csámcsogott.
Azon szakadok, hogy Pitonnak szőke hajat varázsolt két végzős, bármit megtennék, hogy én is lássam. Az már valamivel jobban érdekel amit Cho észrevehetően titkol. Rengetegszer rákérdezek a barátainkra, de valamiért mindig csak Cedricre terelődik a téma, akivel csodával határos módon Cho még mindig együtt van.
Miután belefáradok ebbe az információ mennyiségbe, amit a lány erőnek erejével rám zúdított az utam egyenesen az igazgatói iroda felé visz. Hiszen Dumbledore az egyetlen ember aki két másodperc alatt el tudja érni azt, hogy mindenki tudomást szerezzen rólam. Legalábbis arról, hogy élek, a többi infót egyedül neki tartogatom. De mielőtt elérnék a turulmadárhoz valaki mellém szegődik és nem is tágít.
Végül ő szólal meg. - Neked is szia!
- Szia! - sóhajtok. Most mindenre vágyom csak Mark társaságára nem.
- Gondolom meg sem fordult a fejedben, hogy szólj nekem!
- Miről?
- Hogy élsz!
- Ott voltál amikor elmondtam Dracónak! Egy év alatt megsüketültél vagy mi van? - Út közben már a turulmadárhoz érek, aminek a jelszava ismét kérdésessé válik.
- Miért nem mondtad el azonnal? A bálon! - faggatózik.
Mark nem az a fajta ember, aki annyiban hagyja a dolgokat.
- Mert, nem akartam, oké? Dracónak is csak azért mondtam el, mert azt akartam, hogy tudja! Azt, hogy te tisztába vagy vele vagy nem az a te bajod!
- Tudtam, hogy nem haltál meg! Éreztem! - Mutat a szívére, ami határozottan megkérdőjelezendő, hogy egyáltalán van-e neki?
- Erre mit mondjak Mark? - fordulok meg hirtelen és egyenesen a fiú szemébe nézek. - Gratulálok, hogy a lelked mélyén tudtad, hogy nem nyiffantam ki! Ezt akartad hallani?
- Nem! Egészen mást akarnék hallani a gyönyörű szádból! - húzza kaján mosolyra a száját.
- Azt meghiszem!
A turulmadár elé lépek, mert inkább ezzel a szoborral veszem fel a szemkontaktust, minthogy Markkal.
- Tudod. . . még soha senki iránt nem éreztem ilyet és ez megrémiszt! Amikor ,,meghaltál". . . nem is tudom. . . nagyon fura érzés kerített magába! Mintha kiszakítottak volna belőlem egy darabot.
- Úgy hívják gyász! - sóhajtok. Közben próbálom megfejteni a kódot, de reménytelenül.
- Nem bírtam azzal a tudattal élni, hogy meghaltál! Még senkinek az elvesztése nem fájt ennyire!
- Ezzel mit akarsz mondani Mark? - fordulok felé.
- Nem tudom. . - vallja be, mert nem tudja megfogalmazni. - Talán azt, hogy én. . .
Nem tudom, hogy Mark mit akart mondani, de örülök, hogy végül nem tudta, mert a következő pillanatban Dumbledorral találom magam szembe, aki meg sem lepődik azon, hogy életjeleim vannak. Sőt! Mindent tudó pillantással, egy szó nélkül megfogja a karomat és bevezet az igazgatói irodába Markot magunk után hagyva. Becsukja maga után az ajtót és leül a székére. Egy intéssel jelzi, hogy én is telepedjek le.
YOU ARE READING
Éjféli szikra 2.
RomanceMiért engem vesz célba a könyörtelen ÉLET és miért ott üt ahol a legjobban fáj? Amikor minden tökéletes és a szavai a bőröd alá bújva beívódnak minden porcikádba,de hirtelen kiderül,hogy minden amit mondott hazugság.. Draco és Stella tűzön-vízen men...
