Éjféli szikra 2.

Pasis és csajos este

Komolyan olyan érzésem van, mintha egy szivárványon csúszdáznék. Az energia végigcikázik a bőrömön, ahol hozzám ér. Lángba borul minden egyes négyzetcentiméterem, ahová csókot hint a rózsaszín ajkaival. Ha rámosolygok, érzem, hogy a szíve önálló akcióba kezd, csillapíthatatlan vigyor száll az arcára.

- Mi lenne ha. . .

- Ezt nehogy befejezd! - szólok rá. Értetlenül néz le rám, miközben én elhelyezkedem az ölében és a mellkasára hajtom a fejem. - Ha így kezdesz valamit, annak az lesz az eredménye, hogy ki kell másznunk ebből az ágyból és azt legkevésbé sem akarom.

- És ha valami olyasmire kértelek volna, amit az ágyban is csinálhatunk? - kérdezi Draco pimasz vigyorral.

- Ha valami olyasmire akartál volna kilyukadni, nem kérdezel, hanem cselekszel. - Pillanatokon belül egy bólintással igazat ad a szavaimnak.

- Attól még megkérdezem! - Felhúz magához egy csókra, ami sikeresen elnémít a következő kérdése erejéig. - Mi lenne ha elmennénk ma este valahova?

- Nem - sóhajtok. - Ezt most passzolom. 

- Tőlem aztán az ágyban is maradhatunk egész nap - incselkedik. Draco a jobb lábamat feljebb húzza. Ajkait a számról levezeti a nyakamra, de mielőtt ismét árulkodó piros foltokkal látna el, eltolom magamtól.

- Ezt is passzolom - vigyorgok az értetlen arcán. - El kell, hogy keserítselek, de a ma estét nem veled fogom tölteni!

- Ezt mire véljem? - vonja fel a szemöldökét. - Mégis kivel találkozol?

- Négy másik emberrel, aki nem te vagy - sandítok fel rá.

- Csak nem a kviddics csapattal fogsz privát bulizni? - kérdezi monoton hangon, hogy elrejtse a valódi érzelmeit. Persze nem gondolja komolyan a kérdését, de a féltékenység akkor is kihangzik a szavaiból.

- A kviddics csapatból is lesz ott valaki - bólintok.

- Higgs? - pattan fel Draco mérgében.

- Dehogy! - förmedek rá. - Naomi.

- Az a Mardekáros frufrus ugye? - húzza össze a szemét. Én csak bólintok. - Vigyázz vele! Közveszélyes! Ha torta van a közelben, kifejezetten kerüld el! - figyelmeztet. Én csak jót nevetek a fanyar ábrázatán.

- Megnyugodhatsz! Csak te vagy veszélyben, ha torta van Naomi közelében!

- Ki lesz még ott? - kérdezi kelletlenül. - Tudod, azokra a személyekre gondolok, akik nem én vagyok!

- Lilien - sorolom tovább. - Tudod, George barátnője! Göndör, szőkés barna. . .

- Ja, meg van! - bólint. - Ő aztán meg kifejezetten nem bír! Ha pillantással ölni lehetne, a fél Mardekár már ketté esett volna csak attól, hogy rájuk nézett.

- Téged biztos bír - lököm meg egy kicsit a vállát, mire grimaszolni kezd.

- Aha, hogyne - horkant fel. - Belőle kinézem, hogy nem csak véletlenül tol tortát a képembe!

Alig tudom visszafojtani a kuncogásomat, az arcára kiütköző ,,félelme" miatt.

- Ott lesz még Cho.

- Chang? - ül fel egy pillanatra. - Miért gyűjtöd magad köré a Roxfort azon lányait, akik lelkiismeret furdalás nélkül tudnának gyilkolni?

- Mert, ha valami hülyeséget csinálsz, készülj fel arra, hogy ők fognak bosszút állni! Csúnya halálod lenne!

- Akkor mostantól igazi kis angyal leszek - fogadja meg. - Ki az 5. ember, aki valószínűsíthetően megint nem én vagyok?