Éjféli szikra 2.

Draco 2.0

Kopogásra, illetve egyre hangosabb dörömbölésre ébredek. Jócskán kifárasztott Cedric kivallatása, emiatt amint visszaértem a szobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruhát és bezuhantam a puha paplanok közé. Egészen mostanáig pónikról meg szivárványokról álmodtam, de az új vendégem kihúz ebből az állapotból. A szememet dörzsölve felpattanok és mire a szatén köntösömet öltöm magamra, már az ajtó valahol belül a szakadásszélén állhat.

- Jövök már!

Beletúrok a hajamba, hogy valahogy álljon és kinyitom az ajtót.

- Na ezt nem! Húzz innen! - Hátrapillantok az órámra. - Hajnali négy múlt!

- Figyelj Stella. . . valami fontosat kell mondanom! - Már becsuknám az ajtót, de a lábával éket ver és kinyitja. - Meg kell hallgatnod!

- Nem, nem kell. - Összefonom a mellkasom előtt a kezem, mert nincs rajtam melltartó, de ezzel csak felkeltem a jövevény érdeklődését. Hamar megrázza a fejét, hogy ne arra koncentráljon.

- Tartsd. . . magad. . . távol. . . Launertől!

Belenézek Draco kék szemébe és próbálom értelmezni, hogy ez miért lenne olyan eget rengető hajnaltájt.

- Komolyan emiatt jöttél ide ilyen későn? - Felemelem a szemöldököm. - Hogy ezt közöld velem?

- Nem érted. . . készül valamire!

- Mi ebben a meglepő?

- A szobámban kutakodott! És tuti, hogy valami aljas dologra készül! - Egy perc néma csönd, míg Draco kifújja magát. - És mivel most rád van kattanva több mint valószínű, hogy a tervei megvalósításában neked is van szereped!

- Rám van kattanva? - Közelebb lépek Dracóhoz.

- Tudod, hogy értem.

- Ha ebből indulunk ki akkor. . . - A mutató ujjamat a fiú mellkasának bököm, amibe beleborzong. Nem tudom, hogy a fájdalomtól vagy az érintésemtől. -. . te vagy rám kattanva!

- Tudod, hogy ez nem igaz, én szeretlek és az teljesen más! - Lehorgasztja a fejét.

Minden pillanatban szíven döfnek a szavai. Legalábbis az az egy szó.

- Tudod jól, hogy ez már hidegen hagy Draco! - A fiú pillantásán látom, hogy nem hisz nekem.

- Ezt mondod, de nem ezt érzed. - Tetőtől talpig végigmér. - A szádat rágod, összeszorítod a combod és gyorsabban veszed a levegőt a közelemben. Nem mondhatod, hogy nem azért csinálod, mert. . .

- Ezt nem hallgatom tovább! - vágok a szavába.

Belépnék a szobába, de Draco megragadja a kilincset és még a lábam előtt becsukja az ajtót. Megfordulok és közvetlen magam előtt találom a fiút, mert a keze még mindig az ajtónál nyugszik valahol a combom magasságában.

- Stella. . .

Mélyen a szemembe néz és abban keresi a választ a kérdéseire. Közben a keze az oldalamon cikázik, de onnan sem mozdul el. Egyre közelebb hajol, de csak olyannyira közel, hogy azért meg kelljen magam mozdítani egy csókért.

- Tudom, hogy még mindig szeretsz.

- Ez nem változtat semmin. - Nagyot nyelek. Megnyalom a szám szélét, mert ijesztően kiszáradt. A fiú kék szemébe nézek, aki egyre közelebb nyomul, már a hátam is az ajtónak feszül.

- Próbálj meg engem jobban szeretni. . . - Még közelebb hajol, az ajkunk már majdnem összeér. Arcunk pírje is egybe olvad, akár szívünk szinkron szerű dobolása.