Kopogásra, illetve egyre hangosabb dörömbölésre ébredek. Jócskán kifárasztott Cedric kivallatása, emiatt amint visszaértem a szobámba gyorsan lekapkodtam magamról a ruhát és bezuhantam a puha paplanok közé. Egészen mostanáig pónikról meg szivárványokról álmodtam, de az új vendégem kihúz ebből az állapotból. A szememet dörzsölve felpattanok és mire a szatén köntösömet öltöm magamra, már az ajtó valahol belül a szakadásszélén állhat.
- Jövök már!
Beletúrok a hajamba, hogy valahogy álljon és kinyitom az ajtót.
- Na ezt nem! Húzz innen! - Hátrapillantok az órámra. - Hajnali négy múlt!
- Figyelj Stella. . . valami fontosat kell mondanom! - Már becsuknám az ajtót, de a lábával éket ver és kinyitja. - Meg kell hallgatnod!
- Nem, nem kell. - Összefonom a mellkasom előtt a kezem, mert nincs rajtam melltartó, de ezzel csak felkeltem a jövevény érdeklődését. Hamar megrázza a fejét, hogy ne arra koncentráljon.
- Tartsd. . . magad. . . távol. . . Launertől!
Belenézek Draco kék szemébe és próbálom értelmezni, hogy ez miért lenne olyan eget rengető hajnaltájt.
- Komolyan emiatt jöttél ide ilyen későn? - Felemelem a szemöldököm. - Hogy ezt közöld velem?
- Nem érted. . . készül valamire!
- Mi ebben a meglepő?
- A szobámban kutakodott! És tuti, hogy valami aljas dologra készül! - Egy perc néma csönd, míg Draco kifújja magát. - És mivel most rád van kattanva több mint valószínű, hogy a tervei megvalósításában neked is van szereped!
- Rám van kattanva? - Közelebb lépek Dracóhoz.
- Tudod, hogy értem.
- Ha ebből indulunk ki akkor. . . - A mutató ujjamat a fiú mellkasának bököm, amibe beleborzong. Nem tudom, hogy a fájdalomtól vagy az érintésemtől. -. . te vagy rám kattanva!
- Tudod, hogy ez nem igaz, én szeretlek és az teljesen más! - Lehorgasztja a fejét.
Minden pillanatban szíven döfnek a szavai. Legalábbis az az egy szó.
- Tudod jól, hogy ez már hidegen hagy Draco! - A fiú pillantásán látom, hogy nem hisz nekem.
- Ezt mondod, de nem ezt érzed. - Tetőtől talpig végigmér. - A szádat rágod, összeszorítod a combod és gyorsabban veszed a levegőt a közelemben. Nem mondhatod, hogy nem azért csinálod, mert. . .
- Ezt nem hallgatom tovább! - vágok a szavába.
Belépnék a szobába, de Draco megragadja a kilincset és még a lábam előtt becsukja az ajtót. Megfordulok és közvetlen magam előtt találom a fiút, mert a keze még mindig az ajtónál nyugszik valahol a combom magasságában.
- Stella. . .
Mélyen a szemembe néz és abban keresi a választ a kérdéseire. Közben a keze az oldalamon cikázik, de onnan sem mozdul el. Egyre közelebb hajol, de csak olyannyira közel, hogy azért meg kelljen magam mozdítani egy csókért.
- Tudom, hogy még mindig szeretsz.
- Ez nem változtat semmin. - Nagyot nyelek. Megnyalom a szám szélét, mert ijesztően kiszáradt. A fiú kék szemébe nézek, aki egyre közelebb nyomul, már a hátam is az ajtónak feszül.
- Próbálj meg engem jobban szeretni. . . - Még közelebb hajol, az ajkunk már majdnem összeér. Arcunk pírje is egybe olvad, akár szívünk szinkron szerű dobolása.
YOU ARE READING
Éjféli szikra 2.
RomanceMiért engem vesz célba a könyörtelen ÉLET és miért ott üt ahol a legjobban fáj? Amikor minden tökéletes és a szavai a bőröd alá bújva beívódnak minden porcikádba,de hirtelen kiderül,hogy minden amit mondott hazugság.. Draco és Stella tűzön-vízen men...