Éjféli szikra 2.

Dimenzionális szerelem

A szobámban ébredek. A lámpa lekapcsolva, a bútorok rendben, még az ágyam is be van vetve, amíg aludtam, addig sem gyűrtem össze. Csak összekoszoltam. A poros és sáros ruhám hatalmas maszat foltokat kent a lepedőmre és a takarómra, a magas sarkúm konkrétan átlyukasztotta a lepedőt.

Amint kidörzsölöm az álmaim utolsó pillanatait a szememből az elmúlt éjszaka emlékképei rohamoznak meg. A Weasly ikrek előadása, Ethan nyaggatása, Mark hiábavaló könyörgései, a bor, vörös-mennydörgő égbolt, Cole üres fenyegetései és a dementorok. Élénken emlékszem azokra a percekre, amikor az a fekete csuklyás lény kiszippantja belőlem a legjobb emlékeimet. Érdekes módon köztük volt az álmaimban megélt pillanatok, amikre nincs is bizonyíték, hogy léteznének. Az Ünnepség végéből csupán az maradt meg, hogy valaki felvesz magához és elindul a kastély felé.

Fájó fejjel állok a zuhany alá. Ha legalább az Évzáró Ünnepség emlékeit nem törölhetem ki, az ott rám tapadt mocskot lemoshatom. Pár percig el is feledtet mindent a vanília tömény illata, a zuhanyrózsából sugárzó forró víz, a tükörre tapadt pára, de nem sokáig tart a hatása. Amint felveszek egy rövid gatyát egy szürke bő pólóval, felkötöm a hajam, egy-egy tincset meghagyva két oldalt, és belenézek a tükörbe, megpillantom a takarómon fekvő kígyó mintás nyakláncot. Újabb bizonyíték arra, hogy a tegnap este nem csak álom volt.

Életemben nem örültem még ennyire annak, hogy ma délután és kora este vizsgáim lesznek. Legalább hat dolgozatot fogok írni, minden tantárgyból kompetenciát( kivéve kviddics, nyilván ), sőt még azt a 300 tekercses bájitaltan feladatot is be kell fejeznem. És ezek több órás felkészülést, tanulást, magolást, körmölést kívánnak maguk után.

Az íróasztalomhoz lépek, hogy magamhoz vegyem a tankönyveimet és kivonuljak a Klubhelyiségbe szépen tanulni. De a füzeteim és könyvek helyett egy tábla csokoládé akad a kezembe. Semmi felirat nincs ráragasztva a fehér csokira(kedvencem) vagy akár egy aláírás sem. Egy névtelen jótevőtől jött, aki valószínűleg tisztában van azzal, hogy egy laza dementor támadás után édességet kell enni a jókedv, stb. miatt. Valószínűleg az hagyta itt, aki kimentett a zűrzavarból. Bárki is legyen az.

Leküldök egy csoki kockát a gyomromba, majd gyorsan berámolom a szükséges tankönyveket és füzeteket a válltáskámba. Mivel csak reggel 9 múlott van még 5 órám az első vizsgáig. Nem pazarolhatom el ezt a minőségi időt, minimum ennyit kell foglalkozni a növénytannal, különben még a Mandragórát is összekeverem a Fúriafűzzel.

A Mardakár Klubhelyisége még soha nem látott diák tömeggel van telezsúfolva. A tegnap este mintha nem is történt volna meg, mindenki halál nyugodtan jegyzetel, tanulgat, írogat. A zöld lángok a kandallóban kellemes meleget árasztanak idelent, mivel tök mindegy, hogy kint kánikula van, a fejünk fölött fekvő Fekete-tó miatt a Mardekárba mindig hideg uralkodik. Még a nyári utolsó hetekben is be van gyújtva. Némelyik diák a tűz mellett, a kanapékon, az asztaloknál tanul, valaki még a sarokba is behúzódott törökülésben. Szerencsémre találok egy négy személyes asztalt a Hálókörletek nyakában, ami teljesen üresen áll. Azonnal lecsapok rá és a mellettem lévő székre dobom a cuccomat. Perceken belül már tankönyvek, kinyitott füzetek, tollak és tintás üvegek vesznek körül.

Éppen befejezem egy jó másfél órás magolást követően a gyógynövénytan leckéket és előveszem a mágiatöris felszerelésemet, amikor valaki leül velem szemben. Felnézek egy pillanatra, de egyszerűen ráragad a szemem az illetőre. A szemöldököm is a magasba szökik a jövevény láttán.

- Máshol is van hely - jegyzem meg a környezetünkben lévő szabad székekre utalva. Kezdetben csak egy vállrándítással válaszol, majd pillanatokkal később azért pár szóra is méltat.