Az íj hercegnője

3.2. Az Íjak Hercegnője 2.

Átlagos napnak indult. Rover korán kelt, azután egyik helyről a másikra loholt, dönteni, egyeztetni, intézkedni. Az asztalán egy halom feljegyzés várta, de már nem volt türelme mindet elolvasni. Két írnok és egy titkár végezte helyette a papírmunkát, a bizalmas iratok kivételével. Alig végzett az egyik helyen, máris mennie kellett a következőre. Ám egyszer csak zaklatott és pánikba esett tanácsosok állták útját.

- Úrnőm!

- Történt valami, Tolem?

- Igen. Baj van. Az őrök hajókat jelentettek. Hajók közelednek a tengeren. Sokan.

- Hányan?

- Nem tudjuk. Tucatnyian, vagy akár százan is. Mit tegyünk most?

- Tucatnyian vagy százan? Milyen messze vannak?

- Nem tudom...

- Van itt bárki, aki tud értelmes válaszokat adni?

- Körülbelül ötvenen - szólt közbe egy fiatal íjásztiszt. - Az őrök leírásaiból könnyű dellián vitorlásoknak tűnnek. Legfeljebb két óra múlva ideérnek.

- Köszönöm. Ki vagy?

- Niita hadnagy, Úrnőm.

- Te vagy az itteni íjászok másodparancsnoka? Hol a felettesed?

- Részeg.

- Akkor leváltom. Te vagy a parancsnok. Mennyi idő kell összeszedni az embereidet?

- Negyed óra alatt a helyükön lesznek.

- Riadóztass! Manev kapitány, azonnal induljon a városi őrség! Rád bízom őket. Mindenkit tereljenek be a palotába! Senki nem hoz magával semmit! Idebent kapjanak ellátást.

- Fenség, melletted kell...

- Nem! Intézkedj! Niita hadnagy fog kísérni most. Az íjászok foglalják el a kikötői védműveket! A kettesben te leszel, hadnagy. Az egyesbe én megyek. Ehhez a kettőhöz kérem a legjobbakat. Mindenki indul! Cselekszik, nem pánikol.

- A városi őrség kellhet az öbölben.

- Nem. Kevesen vagyunk, ők a városban kellenek. Mozgás!

A gépezet mozgásba lendült. Lomhán, csikorogva, de megmozdult. Az íjászok rekordidő alatt a helyükre értek. Sokan közülük még nagyon fiatalok voltak és gyakorlatlanok. És féltek. Rover a védművek közt ingázott, Niita hadnagy kíséretében. Mindenhol ugyanaz fogadta, és ő mindenhol ugyanazt tette.

- Mi a neved?

- Lailam, Úrnőm.

- Félsz, Lailam?

- Ne-nem...

- Én félek - mondta neki Rover. - Aki nem, az bolond. Bolondok nem kellenek ide. Te kellesz. Tudod, mi tesz igazi lythaniai harcossá? Az, hogy erőt merítesz a félelmedből, és teszed, amit kell. Gondolj erre: a palotában az anyád, a húgod, a kisöcséd reszket. Rajtad múlik az életük. Ha itt ma ellenség száll partra, elvesztek. Ha megállítod az ellenséget, élnek. Ez a dolgod. Védd meg a családodat.

- Mi-mit kell tennünk?

- Figyeljétek a jelemet. Utána ne hagyjátok kiszállni őket.

- Mi lesz a jel?

- Felismeritek. Az én jelemet még dellián földön is látni fogják. Bátorság! Együtt vagyunk. Aki ma a legbátrabb lesz közületek, annak külön jutalmat adok. Ti magatok fogjátok megszavazni, hogy melyikőtök volt a legbátrabb.