Az íj hercegnője

8. Békeajánlat

Illana most már egyedül is sétálgatott a belső kertben. Ez a hely kellemes volt és biztonságos, megnyugtatta. Szívesen töltötte itt az idejét. Csendes magányában senki sem zavarta, sem a szolgálók, sem az udvarhölgyek. A virágok, a zöld növények pihentették a szemét. Akár egy órát is eltöltött a kertben, napsütéses délutánokon. Jól érezte magát itt egyedül.

Néha látott az egyik sétaút melletti padon egy magányosan üldögélő alakot. Nem tűnt ismerősnek a számára, de nem is zavarta olyan nagyon. Az idegen nem szólította meg, nem jött közelebb hozzá, nem hátráltatta a sétáiban. Nem csinált a világon semmit, csak ült ott, rá sem nézett, mintha belefeledkezett volna a virágokba. Máskor napokig eltűnt, azután újra felbukkant, ugyanott, ugyanúgy.

Illana lassan kíváncsi lett. Ki lehet az? Nagy ez a palota, nyilván nem ismerhet itt mindenkit. Bizonyára az előkelőbb udvari körökhöz, vagy a herceg kíséretéhez tartozhat, ha bejárása van a belső kertbe. Egy nap a kíváncsiság győzött, és óvatosan közelebb lépdelt hozzá.

- Szépek a virágok - szólította meg az idegent, önmagát is meglepve.

- Gyönyörűek - válaszolta amaz.

- Láttalak már itt.

- Szeretem ezt a kertet. Eljövök, ha néha megtehetem - az ismeretlen hangja megnyugtatóan csengett.

- A palotában élsz?

- Igen.

- Udvarhölgy vagy?

- Nem, a herceg mellett dolgozom.

Illana lassan összecsukta a napernyőjét. Talán nem lehet baj abból, ha egy kicsit leül az idegen nő mellé. Az picit arrébb csúszott a padon, helyet csinálva neki.

- Mit csinálsz a herceg mellett? A szolgálója vagy?

- Nem, inkább amolyan tanácsadó.

- Milyen tanácsokat adsz?

- Főleg politikait és diplomáciait.

- Kissé fiatal vagy még hozzá.

- Sokat tanultam.

- A szüleid bizonyára büszkék lehetnek rád.

- Remélem, igen.

A fiatal nőt igazán nem lehetett szószátyársággal vádolni. Ez így egészen kellemes volt.

- Férjnél vagy? - kérdezte a hercegné. Valahogy kíváncsivá tette a másik nő.

- Még nem.

- Van jegyesed? Vagy valakid?

- Jegyesem nincs. De van valaki, aki közel áll a szívemhez.

- Az jó - bólintott Illana. - És a családod? A testvéreid? Itt élnek ők is?

- Valamikor itt éltek. Testvéreim nincsenek.

- Hány éves vagy?

- Hamarosan tizenkilenc.

- Szeretsz a palotában élni?

- Igen.

- Nem beszélsz túl sokat.

- Nem akarlak zavarni. Szeretem a csendet és a békét.

Csendben nézték a virágokat. Kellemesen elüldögéltek egymás mellett. A kert nyugalma mindkettejüket megnyugtatta. Jó volt így és békés.

- Úrnőm! Úrnőm! - közeledett feléjük egy szolgáló lélekszakadva. - Gyere gyorsan!

- Kérlek, ne zavard most a hercegnét - szólt rá az ismeretlen lány.