l Hate You / jikook ©

7

Ez a hétfő sem kivétel, ugyan úgy utálom mint minden más napot az életemben.
Nem elég hogy iskolába kell betennem a lábam, el kell viselnem a nemkívánatos személyeket.

Egész nap összesen két ember zaklatott, és mindegyik más miatt.
Jeonguk azért hogy áll-e még a meghívás amit természetesen ő fizet, a világért sem mondtam volna le.
Ingyen kaja...ki az a hülye aki nem él a lehetőséggel?
Na és ott van Tae, ő folyton Sherlock Holmes-nak képzelte magát, nyomozott utánam, hogy ugyan mi lehet Jungkook és köztem.

Semmi, a nagy büdös semmi.

-Akkor mehetünk?-a kerek szemű megtorpant, hogy kérdőn várakozzon rám.

-Kezdtem remélni hogy közbejött valami és hirtelen lemondod, ahogyan azt mondják: a remény hal meg utoljára. lazán zsebre tettem a kezem és teljesen felé fordultam.

Száját elhúzta, megbántottam valószínűleg.
Nem ez volt a célom de már úgyis mindegy nem?

-Te mindig ennyire tapló és érzéketlen vagy?-hangját szinte alig hallottam, ugye nem sírni akar?

-A nap huszonnégy órájában természetesen, nehogy elbőgd magad Jézusom!-masszíroztam az orrnyergem.

-Egyáltalán mit számít neked mit mondok?-csendültem fel.

-Semmit hagyjuk.-vont vállat majd elindult az ellenkező irányba.

-Na azt már nem, szépen elviszel engem kajálni és elmondod mi a kínod van!-ragadtam meg a kapucniját ezzel megállásra kényszerült.

-Idegesítő vagy!

-Te beszélsz?