-Találkoztam egy sráccal, egészen jó fej eddig.-szövegel Jeonguk mialatt én a mosogatással voltam elfoglalva.
Meglepetésszerű mondat csak lóg a levegőben.
Kertelés nélkül kijelentem hogy a lélegzetem is elállt.
Szimplán csak meglepődtem.
-Igazán, az remek.-gondterhelté vált számomra a légkör.
Észben tartottam, hogy Jeonguk meleg, és hogy egyszer rá talál a szerelem, de azzal is szembesülnöm kellett hogy így igazából el fog hanyagolni. Ő az egyetlen akivel egészen klasszul kijövök, ezt pár hónappal ezelőtt el sem hittem volna.
Ott van nekem Tae is, de ő újonnan nem ér rá, nem zargatom.
Valamicskét ferdít a dolog, azóta hogy Jeonguk itt tengeti mindennapjait, legjobb barátomat fel sem kerestem.
Milyen csúnya barát vagyok..
Én meg egyértelműen észre sem vettem.
Nem lehetek ennyire egocentrikus, istenem... hagynom kell őket oxigénhez jutni, különben megfulladnak.
-Szeretném ha összefutnátok valamikor.-közli.
-Ez mind szép és jó, de...
Itt megakadtam, nem jelenthetem ki hogy, bocs amúgy rohadtul nem érdekel.
-De?
-Nem érek rá. indokoltam a valódi okának ellentétét.
Jeonguk szempárja megvillant, homloka ráncba szaladt.
-Baj van?- nyugtalanul legeltette a szemét az arcomon.
Megráztam fejem, semmi kedvem közölni vele problémámat, nyűggel a szívemben vonultam be a szobámba hogy aludni térjek, bosszúsan hallgattam az ajtó becsukódását. Elment.
Egyedül hagyott.
Talán zokon vette miként reagáltam az ismertségére, jelenleg az önzőké a világ.
Ennyit a vacsoráról, szép és jó volt, de semmi nem tart örökké.
YOU ARE READING
l Hate You / jikook ©
Romance-Szeretem, még mindig. Mért esik ez mérhetetlenül rosszul? -Majd segítek elfelejteni, az első lépés, meghívhatnál egy kiadós sütire.- bazsalyogtam. -Ki eszel a pénzemből te tökmag! -végre vigyorog, a becenév felett most el tudok tekinteni. 04.01. J...
