Miért éreztem illúzióvesztés érzését, amikor Jeonguk nem volt mellettem napfelkeltekor.
Talán mert azt hittem itt lesz, és láthatom a lélektükreit, mely szolid és megnyugtató volt. Magabiztosan állíthatom, hogy szemfétis van kialakulóban nálam.
Mindazonáltal, hogy az álmomról is szó essék, igazán szép helyen voltam.
Ott mind oly gondtalan, afféle felhőtlen égbolt terült el felettem, gondjaim széllel szálltak, szavaim nesztelen beszéddé váltak.
Csak úgy sodródtam, az engem körülvevő tengeri sós levegő és a pusztán zöldellő selyemfű áradásával.Napfény simogatta fehér bőrömet, ápolta mint egy anya egyetlen fiát, hajamon a szél átsuhant én pedig felkacagtam. Nevettem, pedig tudnék sírni, gondolat hogy ez csak egy érzéki csalódás, amiből én felébredek és otthagyom mindezt. Talán valaki olyasvalaki kapja meg ezt a 'valóságot' kinek reménye már csak illúzió.
Az álmok érdekesek ugyan, de mégis minden fontos akkor történik, amikor ébren vagyok.Szalonna sistergés hangja csapja meg hallójáratomat, lépteimet gyorsabbra veszem, nem lehet senki a házban, őseim már javában nincsenek itthon.
Megkövülten szobroztam a ajtófélfánál, Jeonguk pirít éppen szalonnát, nem is vesz észre, teszi tovább a dolgát.
Eszemben sincs őt zargatni, így csak csendben leülök a fenekemre és onnan figyelem tevékenységét.
Bő egy óránk van iskolába menni, így nem is gondolok rá.
Felesleges eszmék lennének.Nem csodálkozott mikor háta mögé sandított, aztán visszamenőleg beismerte hogy hallotta amint a talpam alatt megnyikordul a fa parketta, innen már tudta hogy én vagyok az.
Reggeli táplálék elfogyasztása után, és egy pohár friss víz követően fölmentem átöltözni, Jeonguk pedig a saját otthonában ment friss ruhákért.Kitartott amellett hogy együtt menjünk be az oktatási intézménybe, nem ellenkeztem, hagytam hogy mellettem tegye meg az utat a közös célért.
Erőtlen voltam a iskolai nap lezárása után, kedvem lett volna bedőlni az ágyba egy jót aludni, de még van elintézni valóm, amit semmiképpen nem hagyhatnám holnapra.
Be kellett vásárolnom, nincs semmi élelem otthon.
YOU ARE READING
l Hate You / jikook ©
Romance-Szeretem, még mindig. Mért esik ez mérhetetlenül rosszul? -Majd segítek elfelejteni, az első lépés, meghívhatnál egy kiadós sütire.- bazsalyogtam. -Ki eszel a pénzemből te tökmag! -végre vigyorog, a becenév felett most el tudok tekinteni. 04.01. J...