l Hate You / jikook ©

46

-Ha azt mondom futás, hallgatni fogsz rám?-kérdőn meredt rám, reménykedett benne hogy rábólintok.

-Nem hagylak itt, azt sem tudom mit akar tőled.-mutattam az idegen felé.

-Csak egy kis beszélgetés, itt a kulcs, keresd meg a kocsit, ugye emlékszel rá hova parkoltam?-egyre sürgetőbb volt a hangja.

-Aha, ne verekedj, kérlek.-boci szemek elég hatásosak lehettek, bólintott majd hagyta hogy fussak.

Ezt nyilván ő sem gondolta komolyan, hogy itt hagyom azzal a gyerekkel aki úgy méregetett engem mint egy darab húst.
Viszont az a pulcsi ismerős volt.
Pikk pakk megtaláltam a kocsit, aminek igazán örültem mert egy világi szerencsétlen vagyok, ha nem lennék szorult helyzetben, képes lennék beülni egy vad idegen kocsiba.
Hogyan nyitnám az ajtót; egyszerűen kitépném.
Sima ügy.

Még sosem vezettem, remélem azért Jeonguk nem fog annyira haragudni ha neki hajtok egy oszlopnak, vagy legalább az oldalát sikerül leborotválnom szeretett autójának.
Kiügyeskedtem, sikerült is beindítani...eddig jó, már csak az a kérdés hogyan kell elindulni.
Á, megvan!
Kecsesen neki mentem az másik ott parkoló Mercedesnek, bár az érdekelt a legkevésbé, de azért nagyon sajnálom utólag is a gazdáját. Na meg Jungkook-ot is.
Majd kifizetem valamivel.

Megmondtam neki hogy ne verekedjen, erre mit csinál? Persze hogy verekszik.
Idióta!
Mindig is az volt, lábamat a fékre helyeztem és kereket kicsit megpörkölve, egyenesen előttük fékeztem le.
Most olyan vagyok mint Edward Cullen, csak nem fogok kiszállni és morogni egyet mint egy vadász kutya, elég ha megvárom míg Jeonguk észhez tér és méltóztatik beszállni az ülésre.

-Te mi a...mit csinálsz?!-förmedt rám.

-Megmentelek, mit csinálnék?-doboltam a kormányon.

Láttam rajta hogy nagyon fáj a bordája, hiszen a kezével fogta, arca eltorzult.

-Ugye tudod hogy a kocsi eleje szét van törve, nem tudsz vezetni vagy mi az isten!?-megrökönyödve bámult rám.

-Hát ami azt illeti tényleg nem tudok vezetni, de valahogy muszáj volt megmentselek, én nem tudok verekedni így inkább a kocsit hoztam ide, kisebb nagyobb kárt okozva.-az összetört Mercedes emlékére szomorúan lekonyult a szám, na és persze Jeonguk kocsiját is sajnálom.

Egy kicsit azért élveztem a helyzetet, sikerült vele kiszúrnom egy kicsit.

-Hova lesz a fuvar?-mosolyogtam rá.

-Parkolj le valahova és cseréljünk helyet, mert a te vezetsz 100% hogy meghalunk.-masszírozta az orrnyergét.

-És a gyerek akivel verekedtél, ő hol van?-körbenéztem de sehol senki.
Az autó látóköréből semmi se látszódott.

-Elrohant, viszont tudta a nevedet, ismered?

-Én nem.