l Hate You / jikook ©

48

Jeonguk rövid időn belül visszatért a saját szobájába ahol én is tartózkodtam.
A tálcán kínált ételt letette elém, majd arrébb csusszant helyet adva nekem.
A vacsora hálaistennek nem édes étel volt hanem sós, és ennek kifejezetten örültem mert nem ment volna le a torkomon egy falat édes dolog sem.
A miso leves kifejezetten az az étel ami megnyugtatja a gyomrot és még egészséges is, tökéletesen megfelel estére.

-Térjünk vissza arra hogy összetörted a kocsim, ez nagyon sokba fog fájni nekem.-döntötte oldalra a fejét és engem bámult.

-Mondtam hogy sajnálom.-teli szájjal nehéz beszélni.

-Nem mondtad.

-Jó, akkor most mondom, sajnálom oké, de valahogy meg kellett hogy mentselek, különben vagy téged vernek agyon, vagy te vered meg az illetőt.-emeltem magasba a szemöldököm, teljesen fel voltam háborodva hogy még meg sem köszönni a segítségemet.

-De cuki vagy, te védnél meg engem, úgy gondolod.-kacagott fel jóízűen.

-Miért nem?-közben ettem a levest és úgy figyeltem Jeonguk-ra is.

-Csak nézz magadra, 50 kiló lehetsz, kicsi vagy, cuki, és tőled még egy macska sem ijedne meg.-úgy tett mintha végigmérne, aztán fejben osztályozná hogy nézek ki.

-Mondták már hogy nagyon szemét is tudsz lenni?-morgolódtam.

-Áh, csak akarni kell.-lezseren elmosolyodott majd bele hajolt az arcomba, magánszféra az neki nem létezik?

Fogalmam sincs hogy ilyenkor mit érez, de nagyon hasonlít a ragadozókra, elmehetne színésznek.
Ujjai, amit gondolatban már számtalanszor eltörtem ha lett volna rá alkalmam, az arc élemre siklottak.
Szívből remélem hogy nem tervez semmit, talán most gondolta meg magát és tényleg megfojt.
Vagy szimplán behúz nekem egyet, mondjuk megérdemelném, maradandó kárt okoztam szeretett autójában.
Én idióta beültem egy kocsiba és még vezetni sem tudok, néha gondolkoznom kéne, az sosem árt, csak nehéz.

-Kifejezetten puha a bőröd.-motyogta inkább csak magának, mint nekem.

-Úgy beszélsz mint az arckrém reklámban.-ezzel csak oldani próbáltam kicsit feszültté vált légkört.

-Valóban?-még inkább csak közelebb hajolt.

-Aham.-értelmes és okos válasz, még tőlem is.

-Ugye tudod, hogy jössz nekem eggyel.-jelentette ki.

-Mivel?

-Még ki kell ötletelnem, ne ezen törd a buksid. Finom?

-Mármint mi?- értetlenül meredtem a szemeibe, lemaradtam mint a borravaló.

-A főztöm.

-Ezt te főzted?-ámultam el.

-Látsz rajtam valaki mást is, legalább olyan jó konyha tündér mint én?-az ajkaimra simított.

Ledermedtem, mit csinál!?

-El a kezekkel, mért simogatod a számat folyton?-furcsán néztem rá, meghülyült biztos.

-Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne ha...de aztán rájöttem hogy tuti pofán vágnál érte, nemrég borotváltam az arcomat, nem szeretném a megcsapnál mert az olyan mintha tűvel szúrnál meg.-lehunyta szemeit, felsóhajtott aztán végleg távolabb hajolt tőlem.

-Jeonguk...

-Nem vagy itt... csak a tested. A test pedig képtelen szívből csókolni, kevés hozzá.-fölkelt az ágyról, frusztráltan kezdett oda-vissza járkálni.

Ő most...szeret? Vagy egyáltalán érez valamit amit eddig vak szemem nem látott.
Mióta szenved?
Te jó isten!

-Kook.-kezdtem újra de nem hallgatott végig.

-Lényegtelen, felejtsd el, aludjunk inkább.-hadarta le egy szuszra.