l Hate You / jikook ©

29

-Érezd magad otthon, és mielőtt hozzányúlsz valamihez, előre szólnék hogy ne tedd.-olyan mogorva stílusban mondta hogy megszeppentem.

Magasra nyúló, krémszínű falak, letisztult bútorzat. Az egész olyan volt melyet az újságokban láthat az ember.
Sosem jártam még itt, nem volt a terveim között ma itt tartózkodni, akárhogy is nézzük innen kényelmesen ki tudom lesni ki az a nagy "rajongóm". Félek, mert mi van ha valami egészen több egy átlagos embernél, gondolok én itt egy gyilkosra.

-Whisky, kérsz?-hallottam a koccanás hangját amint tölt magának egy pohárral.

-Nem, neked sem kéne berúgni.-távcsővel a kezemben figyeltem a házunkat, közben Jeonguk-ra is figyeltem fél füllel.

-Azt csinálok amit akarok, nem vagy az anyám, hogy megmondd mit csináljak.-jeges tekintettel bámult, amikor éppen én is őt néztem.

Jobban teszem ha inkább azt csinálom amiért itt vagyok, még végén megjárom. Így hát neki is kezdtem a hadművelet első pontjának, meglesni őt.
Hosszú órákon át sem történt semmi, már a lábaim is fájtak, szemem pedig iszonyatosan kiszáradt mint a sivatagi homok, de mégsem adtam fel oly könnyedén.

-Jeonguk?-hátrafordultam, de se híre se hamva.

-Jeonguk, hol vagy?-egy lépcső vezetett fel, valahová.

Halk zene, arra dúdolt valaki, követtem a dallamot próbáltam nem el tévedni.
Gőzfelhő tekergett ki lustán az ajtórésen, tapodtat sem agyalva hogy ne nyissak-e be.
Néha kétszer átgondolhatnám mit teszek.
Csupasz férfi test nyújtózott el a hab nélküli kádban, kezében már egy másik pohár, teljesen más itallal.
Fekete haja jóval hosszabb mint az enyém, hátra volt fésülve, ádámcsutkája mozgott, pár friss vízcsepp kacéran csordult le a bőrén.

-Becsuknád az ajtót, huzat van.- fel sem fogtam hogy mit mond. Csak a száját láttam mozogni.

Fejét felém fordította, tekintete elsötétült, beárnyékolta valami bűnös dolog.

-Mi járatban itt?- laza mozdulattal letette a kezében tartott poharat.

-Én...ne..nem tudom.-elcsuklott hangon szóltam hozzá.

-Hát illik bejönni ahhoz, aki éppen fürdik, hmm Jimin?-olyan puhán mondta ki a nevem. Menten elolvadok.

-Nem. Azt hiszem.-tovább ácsorogtam ott, képtelen voltam kimenni, mert egyszerűen minden mozdulatod kínosnak találtam.
Felhagyott a fürdéssel, a törölköző felé nyúlt. Mellém nyúlt.

-Jól hiszed.-közel hajolt, a fülembe szuszogott. Huh.

Meg kellett emberelnem magamat, összeszorítottam a fogaimat, majd határozottan a szemébe néztem.
Most fordul a kocka, én leszek az aki irányít.

-Te totál örült vagy.-löktem hátrébb magamtól. Hátrált párat, aztán legvégül én voltam az aki kiment a helyiségből, magára hagyva.